Nyílnak Pünkösd havának virágai
A mindenható Úr szép kertjében,
Látványuk szemem gyönyörködteti,
S Érzi szívem, milyen szép éltem.
Aranyos szépséged nyíló virági
Dús virulása a hajdani Éden
Réges-rég feledett képét idézi,
Illatozik íriszvirágként nékem.
Ekkép hozol gyógyírt jó zsályaként,
Nem hagyod Te ellustulni üterem,
Nélküled étkem biz' íztelen lesz,
Pünkösd havának lágy virágaként
Él ragyogó emléked lelkemben,
De ködös enyészeté sohse lesz.
Kedves Gábor!
VálaszTörlésGyönyörű gondolatok és egy remek szonett. Kifejezetten simogatott a régi hangzás, amibe öltöztetted.
Köszönöm :)
Üdv: Végh T. Mónika
Kedves Gábor!
VálaszTörlésMegint egy gyönyörűség!Ezzel a szonettel elmehetnél reneszánsz lovagnak, sikeres lennél a királylányok körében... Nagyon tetszik ez az írásod is!
Köszönöm, ez egy három részes írásfolyam második darabja. Három kultúrtörténeti korszak: a 13. század érett középkora, a 14. század már reneszánszba hajló középkora és a nemsokára következő 16. század reneszánsza.
VálaszTörlésSzép.:)
VálaszTörlés