Sóhajként szakadnak fel
bennem a mondatok
s én közöttük mégis
oly otthon vagyok.
Nélkülük immár
nyugtot nem lelek,
velük fekszem már,
és velük kelek.
Magamnak írok,
s magamtól kérdezek
fejemben egyre
gyűlnek a kérdőjelek
s mégis azt remélem,
lesz rá felelet.
Kedves Irma! Semmi baj, nem vagy egyedül. Ez a válaszom, szeretettel: Éva
VálaszTörlésKedves Irma, sokan vagyunk ilyen útkeresők. Tetszett a versed.:)
VálaszTörlésKedves Irma!Egyet értek a többiekkel!Nagyon tetszett:)
VálaszTörlésSzékely Zsuzsa
Ez a legjobb módszer: önmagunktól kérdezni. A válaszokat más úgyse tudja jobban.
VálaszTörlésHidd el, lesz felelet!:)
Kedves Balázs! Nagyon jól esett, hogy írtál!-lehet, hogy nem hiszed, de amikor abba akarom hagyni az írást, mindig van egy jel , egy biztató szó, ami erőt ad a folytatáshoz. barátsággal: Irma
VálaszTörlésKedves Éva! Nagyon jól esett a válaszod, erőt ad a folytatáshoz . szeretettel: Irma
VálaszTörlésKedves Amarilla! Köszönöm kedves válaszodat :Irma
VálaszTörlésKedves Zsuzsa! örülök, hogy tetszett. Irma
VálaszTörlésÉn azt nem értem, hogy miért akarod abbahagyni?:)
VálaszTörlésKedves Irma!
VálaszTörlésSzívemből szólsz, én is útkereső vagyok...
Szeretettel: Jutta
Kedves Judit! Köszönöm kedves soraidat! Üdvözlettel: Irma
VálaszTörlésBalázs! Jó kérdés! Csak magam sem tudom a választ! :) :)
VálaszTörlésüdvözlettel: Irma
Na nem már, ezt nem fogadjuk el!:))
VálaszTörlésTessék csak írni!
Balázs! :) :) Irma
VálaszTörlés