Könyörtelen, buja szerető!
Arcodba ró gondot, bajt,
kezében véső, s csak nevet -
kegyetlen szobrász az idő…
Hol van a régi koszorú
mirtuszág dús fürtjeidről?
Hol az ártatlan szemérem,
lágy mosoly ajkaid körül?
Hol a csokor a kezedből,
szívedből hol a szerelem?
S hová, merre lettél te is?
Régi szép arcod nem lelem
Kedves, tündöklő ifjú lány.
Íme, anyámmá hervadtál…
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése