Végigsírja életét,
panaszkodik, szenved,
s mikor épp a véghez ér,
rájön, volt ő boldog is,
csak észre sem vette.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése