Szinay Balázsnak
Szíved viasza ráégett estémre,
így lettem híd gyönyöröd és kínod közt.
Bánat viharába szakadt halk sejtés,
melyen át bolygód közepébe estem.
Szeretődből lettem magzatod, s
leéltem pillantásodban életét.
Csillagjegyeket adsz a szavaknak,
amikor ajkad közé szorítod gondolataim.
Az idő nem kutathatja összetört
darabjaid, a felejtés is engem okol!
Tekints rám váratlan, legyen sorsa
a véletlennek is!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése