Egy voltam a Föld rózsái közül Allah kertjében
Fehér, csak ilyen volt még a földkerekségen
Patyolat szirmaim itták a friss hajnali harmatot
Miket az ég könnyként hullajtott alkonyi fényben
Búcsúztatva örök lágy kezű sötét szeretőjét az éjt,
Hosszú száramon szellőben magason ringott fejem
Így látott meg hajnalkor az ékes tollú bülbülmadár
S lobbant lángszívében örök rőt tűzlángú szerelem
S ez olyat szült keblében, melyet addig nem ismert
S ekkor művelt először: énekelt, lágyan meseszépen
Hogy érzése áradatát betetőzze, míg szállt éneke
Testemet saját magához nagy hévvel szorítva ölelte
Vérét töviseim kiontották s szirmaim vörösbe vonták
Hogy a rózsa örökkön vörös legyen s a bülbül énekeljen
S holtukból utódaikban viruljon majd örök szerelem.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése