Vizes utamon (KK-V-FE)

Esett. Vizes úton fröccsenések
között járok,
szürkén alvó tócsák terülnek elém,
ha beléjük lépek felriadnak, de
lábam tisztulást remél,
és míg cipőm ide-oda rántom,
visszanéz hervadt csillogásom.
Köd jön. Rám hull észrevétlen,
nedvében fuldoklik nyűgöm,
szenvedésem,
nem látok, s ez rendjén is volna,
de hallani fogom ha üt az óra.
Gyere fagy. Majd megszűnnek a fájok,
szorítsd mellemet, mert
hiányhalálra várok,
s már temetésre öltözöm.
Megrendelésem: fényözön,
angyal-fehér hó,
és legyen ringató csend-zene,
s indulok, mint utazó,
vissza a semmibe.