Szeretődből lettem magzatod, mi leélte pillantásodban életét.
***
Bánat viharába szakadt halk sejtés, melyen át bolygód közepébe estem.
***
Tekints rám váratlan, hogy a véletlennek sorsa legyen!
***
Csillagjegyeket adsz a szavaknak.
***
Mikor ajkaid közé szorítod gondolataim, elkészül az érzés.
***
Szíved viasza ráégett estémre, így lettem én híd, gyönyöreid és kínod közt.
***
Az vagy nekem, mi Verlaine-ből vált volna, ha Rimbaud-vá lesz.
***
Észrevétlen kezekkel érinteni, bujkált szemeket.
***
Az idő nem kutathatja összetört darabjaid, a felejtés is engem hibáztat!
***
iSTeN, SáTáN – (n)őSTéNy?
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése