Hiába is, nincs mit tenni öregszem.
Az évek egyre gyorsabban szaladnak.
Ráncaim számolom s hasban növekszem.
Már kezd fakulni színe a hajamnak.
Itt vagyok az életemnek derekán.
Nem panaszkodom, de nem is tehetném.
Csalódott hangnak nem hagyok teret. Ám
Hazudnék, hogy nem volt más csak szerencsém.
Engemet is gyötört néha lelki baj.
Tovább léptem úgy, ahogy az őseim.
Ebben segített család, gyerekzsivaj,
Drága barátok és ismerőseim.
Isten így éltetett engem, e napon.
Köszönöm ezt, nem is kicsit, de nagyon!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése