Hogylétünk tele

Mottóféle, napjainkban: Segíts nekem, rajtad majd az Isten segít!


„Üzlettársak”

          Jó két évtizede vagyunk új úton. Rengeteg rendszermagyarázat, botrányos ügy is, naponta a sajtóban. Cégtulajdonosoktól hallhattuk párszor: „Az igazi kapitalizmus nem az átverősdi. A kapitalizmus lényege éppen az, hogy mindannyian nyerjünk az üzleten.”
          Ok a töprengésre. Mintha nem érezném, hogy nyerésben lennénk.


Titok

          „Nem jó a tőke komfortérzete” – írta valamely lap szakirányú tudora.
          – Mije nem jó a minek? – kapja fel a fejét meglepetten az örökké tudni vágyó szomszéd Juliska.


Mulandóság

          Mozgalmak, szervezetek, pártok alakulnak, idővel foszladoznak, majd köddé válnak. A régi tagok, a legkitartóbb hívek néha felidézik a hősi múltat. A hangulatuk tetőződőn, olykor dalra is fakadnak. Ó, mily megható, amikor a veteránok szemléltetik – mindennek vége lesz egyszer... S átadva magukat az emlékezésnek, kántálják az egykori fesztivál sikeres dalát: „... ami elmúlt, sose szép / Rágondolni mégis gyönyörűség...”


Érthető

          Közéleti szereplő mosakszik: – Én minden körülmények, viharok közepette megpróbáltam ember maradni...
          Kovács bácsi bólogat, értőn, mosolyogva, szelíden: – Nem sikerült. Istenem, hát van ilyen...


Őszinteség

          – Sajnos, tudunk az említett gondokról – nyilatkozta az illetékes.
          Meglepő. Értésünkre adta: nem tudni volna jobb.


Választható

          Baross Gábor, közlekedési ügyeink valahai minisztere az igazságot bárhonnan szívesen fogadta.
          – Kétszeres okból szeretem, ha gáncsolnak – mondta egy alkalommal –, először, mert örülök az igazságnak, melyre az ellenfél figyelmeztet, ha igaza van, s másodszor, örülök, hogy megcáfolhatom, ha nincs igaza.
          E nyilatkozat megismerése óta figyelem: eljön-e annak a napja, amikor a néhai vasminisztert parlamentünk példaképének választja?


Minden világos!

          Ide ment, oda utazott, különösen amott volt gyakran és sokáig – ilyesmiket rótt fel a köznép, ellenzék, média stb. egyik-másik, a világra különösen nyitott érdeklődésű vezető úrnak.
          Mi ez az értetlenség?! A végcél legyen bár az inkák földje, Florida vagy Tahiti – egyszerű a magyarázat. Szerettek ott lenni!


Figyelő fák alatt

          Balról fiú jön, kifejezéstelen tekintettel. Jobb felől leányzó igyekszik, egykedvűen tekint előre.
          Egymás mellé érve, megállnak. Körülnéznek. Nem észlelnek semmilyen mozgást, se közel, se távol senki.
          Szinte egyszerre, széles mosoly ömlik el arcukon. Egymáshoz kapnak, összeölelkeznek.
          Pártsemleges csókokat váltanak.