Olvasgatok, olvasgatok. Közben gondolkodom. Arról az időről, amikor ide beléptem.De miről is ?
Magáról a Láncolatról. Arról, hogy mit jelentett akkor, és mit jelent ma.Hogyan kerültem ide, és hogyan fogadtak. Szándékosan nem idézek szó szerint, de a Láncolat arról szólt,hogy mindenkit szívesen látnak,
aki hajlandó fejlődni a tanítás - tanulás folyamatában.
Ahol a tanítás maga a szeretet, és a művészeti összefogás jelképe. Ahol kölcsönösen hatunk egymásra.
Néhány szó erről, a teljesség igénye nélkül. Szó sem volt arról , hogy ez végzettséghez lenne kötve, miért is lenne ? Ezért hát, mi, " kívül állóak " , ( nem vagyok magyar szakos ) ittuk magunkba az olvasottakat.És
írtuk - olvastuk az írásokban a közhelyeket is.De lehet - e a mai világban enélkül élni, fogalmazni ?
Amikor azt a legnagyobbak már mind leírták előttünk. Szerelmet, a természet csodáit, az elmúlást.
Tőlünk sokkal nagyobb írók, költők fogalmazták ezt meg,ezerszer. És mi olvassuk, és szavaljuk ezeket.
Miért is ne tennénk ?És ez jó. Mégis mindig megpróbálunk valami újat, másképpen megfogalmazni.
Ki - ki a maga fejlettségi szintjén. A kritikákat alázattal elfogadva. Sértődés nélkül. Mert nem a
felzárkóztatás- e a cél ?Ezért nem lehet elvárni egy idősebb nemzedéktől, hogy ugyanolyan szinten írjon,
mint azok a fiatalok, akik már egészen más irodalmat tanultak, mint elődeik. Akkor hát zárjuk ki őket ?
Semmiképpen sem. ( És akkor még nem beszéltem az internet romboló hatásáról, amiről a Ne- ne NET
című írásban már kifejtettem a véleményemet. ) Az érettségi tablók tele vannak közhelyekkel. Mégis
szépek, és útravalók. Nem csak a végzősök számára.
És végül egy közhely : Öntsünk tiszta vizet a pohárba ! De hogyan tehetjük ezt, ha egyre zavarosabb
a víz ? Legyünk türelmes, szerető segítői az oldalnak ! Különben, ha már mindenki mindent tudna,
hogyan is lenne szükség a Láncolatra ?
Szeretettel Irma
Magáról a Láncolatról. Arról, hogy mit jelentett akkor, és mit jelent ma.Hogyan kerültem ide, és hogyan fogadtak. Szándékosan nem idézek szó szerint, de a Láncolat arról szólt,hogy mindenkit szívesen látnak,
aki hajlandó fejlődni a tanítás - tanulás folyamatában.
Ahol a tanítás maga a szeretet, és a művészeti összefogás jelképe. Ahol kölcsönösen hatunk egymásra.
Néhány szó erről, a teljesség igénye nélkül. Szó sem volt arról , hogy ez végzettséghez lenne kötve, miért is lenne ? Ezért hát, mi, " kívül állóak " , ( nem vagyok magyar szakos ) ittuk magunkba az olvasottakat.És
írtuk - olvastuk az írásokban a közhelyeket is.De lehet - e a mai világban enélkül élni, fogalmazni ?
Amikor azt a legnagyobbak már mind leírták előttünk. Szerelmet, a természet csodáit, az elmúlást.
Tőlünk sokkal nagyobb írók, költők fogalmazták ezt meg,ezerszer. És mi olvassuk, és szavaljuk ezeket.
Miért is ne tennénk ?És ez jó. Mégis mindig megpróbálunk valami újat, másképpen megfogalmazni.
Ki - ki a maga fejlettségi szintjén. A kritikákat alázattal elfogadva. Sértődés nélkül. Mert nem a
felzárkóztatás- e a cél ?Ezért nem lehet elvárni egy idősebb nemzedéktől, hogy ugyanolyan szinten írjon,
mint azok a fiatalok, akik már egészen más irodalmat tanultak, mint elődeik. Akkor hát zárjuk ki őket ?
Semmiképpen sem. ( És akkor még nem beszéltem az internet romboló hatásáról, amiről a Ne- ne NET
című írásban már kifejtettem a véleményemet. ) Az érettségi tablók tele vannak közhelyekkel. Mégis
szépek, és útravalók. Nem csak a végzősök számára.
És végül egy közhely : Öntsünk tiszta vizet a pohárba ! De hogyan tehetjük ezt, ha egyre zavarosabb
a víz ? Legyünk türelmes, szerető segítői az oldalnak ! Különben, ha már mindenki mindent tudna,
hogyan is lenne szükség a Láncolatra ?
Szeretettel Irma
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése