Szikraesővé omló zsarátnok
a háború Fúgája az ős-zene:
emberségünk múltja, jelene,
S halálra égő, tépett jövője.
Kifordult lelkek pogány táncot
járnak, és kezükre vér szárad,
S hogy kié, azzal nem gondolnak,
Ha fegyverek staccató-t ugatnak.
És te csak a képernyőt bámulod,
ahogy ágyú-üstdobok dübörögnek,
nézed, hogy a föld sírva beleremeg,
nézed, hogy mennek tönkre életek.
Nézed csupán, de látni nem látod,
reménykedj, hogy nem fizeted meg
majd rövidlátását vakított szemednek,
hogy nem tűz lesz majd szemfödeled,
s élheted tovább üres Sziszifusz-életed.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése