Körmöm alatt vérem,
letépem az emberi mázat.
Nézd, ez vagyok nélküled,
egy nyüszítő állat,
ki hiányod fagyától
reszket a földön,
csatát vív benne
a halál s az életösztön.
Bárcsak veszíthetnék!
Szívem inkább
rothadó hús legyen,
minthogy szúrja, tépje
a fenevad szerelem,
mert nincs, nincs már értelem
lüktetve dobban az elme,
te vagy alkonyi világom
fénye, gyönyörű szerelme.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése