Láng járja át a föld porát,
Mikor szemedbe néz a félelem.
S alakot vált a barát,
Alakot vált, ki elbukott énvelem.
S csak rohanunk a vége felé,
A jobb jövő elé,
Mígnem megragad egy erő,
Eget rengető,
S belém mar a múlt foga,
A félelemnek ostora
Úgy csattan a bőrömön,
Mint szilánkos rőt ököl.
Egyszer csak kipattan az értelem,
Felgyullad a végtelen fény,
Nem kell, csak hogy légy velem,
Míg a láng porig leég.
Mikor szemedbe néz a félelem.
S alakot vált a barát,
Alakot vált, ki elbukott énvelem.
S csak rohanunk a vége felé,
A jobb jövő elé,
Mígnem megragad egy erő,
Eget rengető,
S belém mar a múlt foga,
A félelemnek ostora
Úgy csattan a bőrömön,
Mint szilánkos rőt ököl.
Egyszer csak kipattan az értelem,
Felgyullad a végtelen fény,
Nem kell, csak hogy légy velem,
Míg a láng porig leég.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése