Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com) váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2013. február 10., vasárnap

HATALOM

with 0 Comment


HATALOM
A templom nehéz tölgyfakapui úgy vágódtak ki, hogy leverték az oldalfalak festett képeit. A hirtelen feltáruló nyílás egy ordító- tátott szájra emlékeztetett, a beözönlő fény, és az orkánszerű szél feldöntötte az oltárt díszítő virágok vázáit, eláztatva az aranyszállal kivarrott díszes terítőt.
A mennyezet nehéz bronzcsillárjai lengeni kezdtek, a tömjéntartóban kialudt a parázs, a főhajót szürke- gomolygó füst töltötte meg.
A kapunyíláson beömlő fényben egy szokatlanul magas és sovány alak sziluettje állt, széles karimájú fekete kalapban, földig érő kabátban.
Arcán vaksötét árnyék terpeszkedett. A körülötte tomboló szélvihar még csak meg sem érintette.

Az oldalhajó mellékoltárán álló üvegkoporsó a szent csontjaival veszedelmesen billegni és rengeni kezdett,
hangosan zörgetve az elhunyt földi maradványait. Az összes gyertya, mint egy varázsütésre kialudt, vékony
füstcsíkjaikat felkapta a szél, és pillanatok alatt szétkergette a légtérben.
Úgy tűnt, hogy a szobroktól a képekig, a kegytárgyaktól a selyemzászlókig, mindent a pusztulás fenyeget.

A viharzó levegő megszólaltatta a karzat orgonájának sípjait, az őrült futamok kakofóniájában még nagyobbnak és reménytelenebbnek tűnt a pusztítás.
A bejárati márványoszlop mellett álló kő szenteltvíztartóból vörösen habzott és patakzott valami rémisztő folyadék.

Az ajtóban álló alak lassan elindult. Merev, nyugodt mozdulatai sejtetni engedték hihetetlen nagyságát.
Lábai hidegen koppantak a szürke kőpadlaton, a padsorokat összekötő virág girlandok sorra elfonnyadtak
és lángra lobbantak, ahogy mellettük elhaladt.
Az orgona, dörgő sikolyaival kevert orkánüvöltésben, láthatatlan holt lelkek ezreinek hangja vegyült, az
egész hangzavar valami győzelmi indulóra emlékeztetett, ami elsodor, mindent betöltve keresztülgázol
élőn és holton, hirdetve a vendég szédítő hatalmát.

Aztán az egész látomás hirtelen szertefoszlott. A kapuszárnyak zárva voltak, a tömjénfüst békésen gomolygott, a gyertyák rezdületlen fényei sejtelmesen melengették a szent üvegkoporsóját, ami visszatükrözte a lángocskák fényeit.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.