(Csalafinta mesék 4.)
Meglepetést tartogatok, kedves gyerekek,
a pandákról mesélek most, jól figyeljetek!
A panda egykor hófehér volt, később tarka lett,
elmondom a legendáját: szomorú eset:
meghalt egy szép királylány, s a kis pandagyerek
hamut kent a karjára, és mély gyászba esett.
Könnyes szemét törölgetve a bunda odalett:
azóta is foltos-kormos a pandagyerek.
Nagy, gömbölyded teste azért jó meleg,
mert olajos szőréről a víz lepereg.
Kicsinyét úgy dédelgeti, mint az emberek,
elringatja az ölében, amíg szendereg.
Később, a fák ágán, bambuszágy fölött
szundikál a panda - ég és föld között.
Talpa izmos, csontos, öt ujja körött
- mint a bűvészeknek – bambuszbot pörög.
Ál-ujj segít a fogásban, s ha rágós a falat,
bizony, földhöz vágja a kemény ágakat.
Este morgolódik: nehéz feladat
egész nap csak rágni a bambuszágakat!
(Kép forrása: Internet)
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése