Reflekciók

Minden az ébredést szolgálja,
csillogva cseppennek a rügyek,
tavalyi levelek összezsugorodva,
kupacokon lobbanó tüzek.
Visszhangzik a kertem,
földem nedvétől sikong az élet…
Bár csak ilyen lehetne a kegyelem!
– kedvenc fáim szára éled.
Érezhetném mindazt, amit ma:
Ne metszenék többé ágaimat,
hagyom növényeimet bujának,
tükörként mutassák formáimat.
Kikerics táncol kecsesen,
incselkedve kéretve magát,
nem tépem le, szirma kezemen
hadd hirdesse virágának templomát.
Torz hulláma vagyok a tavasznak :
– egy víztócsa tetején lebegek…
Széllel szemben bátor harcosnak
hiszem összes elárult sejtemet.