(Tanulmány-töredék Kapolyi György „Szerelmi álmok” című opusához.)
Vannak azok a jól bevált sablonok. Léteznek bizonyos társ-csalogató panelek. Működnek kipróbált fogások, melyek megérintik, elragadják, megkötik a megannyi balsikerű próbálkozásából sem tanuló férfit vagy nőt.
(Mondta Vincent öccse, Theo.)
Vegyük például a férfiakat. Mint mondják, mint tudjuk, természetükben ott a vágy a változékonyság s a változatosság iránt. Lehet a nő szőke, barna, vörös vagy fekete, s fényezheti bár több-kevesebb lelki szépség, az urakban akkor is nehéz fenntartani a vonzalom nagy érzését. Mit tesznek ennek megelőzésére a tartós kapcsolatot áhító hölgyek? Az ügyesebbje egyszerűen megoldja. Előveszi repertoárjából kedvenc varázsmondatát, s alkalmas pillanatban jól hallhatóan elrebegi: – Szükségem van rád!
Jegyezzük meg: nem azt mondta tehát, hogy „de nagyon tetszel”, vagy például „bírom a stílusodat”. Egy szót sem vesztegetett arra sem, mennyire szereti az őt szorongató ifjút. Aki viszont ebben a pillanatban a csúcson érzi fontosságát. Számítanak rá! Őrá! Önértékelésében megerősödve, érzéki lázában hogyan is venné észre: szerelmileg éppen felhámozták!
(Sóhajtott nagyot Theo.)
De végül is, egy kapcsolatot bármi megerősíthet: nagyszerű, hogy mindenre, ami az életben adódik, komolyan lehet építeni. A hibákra is, bizony ám! Mit lép mondjuk, egy igazán rámenős, pszichológus-érzékű lány, hogy kedvesét továbbra is megtarthassa? Gondol egyet, és bensőséges érzelemmel vallomást tesz: – Drágám, minden hibád ellenére, odavagyok érted!
Mire jut Ő, nője álomférfia ezek után? Elolvad a lángoló, odaadó szenvedélytől. – Egy ilyen teremtés, maga a főnyeremény – állapítja meg büszkén.
Meglátása meggyőzőbb is lehet!, ha szíve hölgye a piciny ellenérzését még kifinomultabban fogalmazza meg, ilyképpen: – Egyetlenem, mindenem, a hibáiddal együtt szeretlek téged!
Hát nem gyönyörű, nem lenyűgöző? De igen.
(Mondta Theo.)
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése