Mottó.
Sosem szűnő, legújabb kori dilemmánk: szólamok által ment-e előbbre a világ?
Aggodalom
Szép kis viták zajlanak némely fórumokon, lapokban, tévén, interneten. Iszonyúan védik olykor a demokráciát is egymástól a résztvevők.
Eszembe jut a vicc a két bérgyilkosról... Késik az ügyfél, akire jó ideje várnak. Megszólal az
egyik haramia: – Kezdek aggódni, csak nem esett valami baja?
Alapos tájékoztatás
Szaktanács baleset esetére, növénytelepítőknek.
„Az ültetőgödör ásása közben természetesen fel nem robbant háborús lövedékkel is találkozhat. A munkát ekkor fel kell függeszteni, és értesítenie kell a rendőrséget. Természetesen, ha volt rá ideje.”
Támadás után
Leütöttek egy kézbesítőt, de az ismeretlen tettes semmit nem vett el tőle. A postást kórházba szállították megfigyelésre.
Teljességgel érthető, talán veszett volt a támadója.
Mindig van alkalom
Jubileum-áradat önt el bennünket, nap mint nap van kit és mit köszönteni.
Már meg sem lepődtünk, hogy az egyik alkalommal így kezdték az ünnepséget: – Köszöntjük az est főszereplőjét; száz éves lenne az úr, ha még nem csak a hetvenharmadikat töltötte volna be az idén...
Mik vogymuk?
Télen téli bajok. Aztán is – az évszaknak megfelelő károsodások. Meg szövődmények. Allergiáink örök ideje. Szinte nincs, hogy ép test és lélek az ember. Ha olykor mégis – kész szerencsénk.
Vagyunk: betegségekből visszaeső továbbélők.
Értelme(ze)tlen édes
A bemondó bemondta, s a hír nagy kérdőjellel megállt a levegőben. „Megölte gyermekét az édesanyja.” A nő, aki szülőanyának még csak elment volna...
Ami nem mindegy
Közlés a televízióban: „Sokszor előfordul, hogy a kórházban elhunytakat nem temettetik el a hozzátartozók. Ha nem szerették őket, vagy ha nem hagytak rájuk örökséget.”
Kovácsék összenéznek: – Rólunk biztosan gondoskodnak majd a gyerekek.
– Egyértelműbben, kedveseim! – szól ki a műsorvezető. – Örökhagyók vagy szeretve tetszenek lenni?
A kép címe: Az én nagyon szeretett frottír kutyuskám. Festette Nyári István, 2006-ban.
Sosem szűnő, legújabb kori dilemmánk: szólamok által ment-e előbbre a világ?
Aggodalom
Szép kis viták zajlanak némely fórumokon, lapokban, tévén, interneten. Iszonyúan védik olykor a demokráciát is egymástól a résztvevők.
Eszembe jut a vicc a két bérgyilkosról... Késik az ügyfél, akire jó ideje várnak. Megszólal az
egyik haramia: – Kezdek aggódni, csak nem esett valami baja?
Alapos tájékoztatás
Szaktanács baleset esetére, növénytelepítőknek.
„Az ültetőgödör ásása közben természetesen fel nem robbant háborús lövedékkel is találkozhat. A munkát ekkor fel kell függeszteni, és értesítenie kell a rendőrséget. Természetesen, ha volt rá ideje.”
Támadás után
Leütöttek egy kézbesítőt, de az ismeretlen tettes semmit nem vett el tőle. A postást kórházba szállították megfigyelésre.
Teljességgel érthető, talán veszett volt a támadója.
Mindig van alkalom
Jubileum-áradat önt el bennünket, nap mint nap van kit és mit köszönteni.
Már meg sem lepődtünk, hogy az egyik alkalommal így kezdték az ünnepséget: – Köszöntjük az est főszereplőjét; száz éves lenne az úr, ha még nem csak a hetvenharmadikat töltötte volna be az idén...
Mik vogymuk?
Télen téli bajok. Aztán is – az évszaknak megfelelő károsodások. Meg szövődmények. Allergiáink örök ideje. Szinte nincs, hogy ép test és lélek az ember. Ha olykor mégis – kész szerencsénk.
Vagyunk: betegségekből visszaeső továbbélők.
Értelme(ze)tlen édes
A bemondó bemondta, s a hír nagy kérdőjellel megállt a levegőben. „Megölte gyermekét az édesanyja.” A nő, aki szülőanyának még csak elment volna...
Ami nem mindegy
Közlés a televízióban: „Sokszor előfordul, hogy a kórházban elhunytakat nem temettetik el a hozzátartozók. Ha nem szerették őket, vagy ha nem hagytak rájuk örökséget.”
Kovácsék összenéznek: – Rólunk biztosan gondoskodnak majd a gyerekek.
– Egyértelműbben, kedveseim! – szól ki a műsorvezető. – Örökhagyók vagy szeretve tetszenek lenni?
A kép címe: Az én nagyon szeretett frottír kutyuskám. Festette Nyári István, 2006-ban.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése