Én már nem várok többé semmit,
apránként adtam oda magam,
mindenki vitt, csak egy fikarcnyit.
Mert mit ér az ember ki önmagáért él,
kinek lelke kapuján önzésből a cégér,
mit ér a selyemágy és a tömött tárca,
ha a részvét csupán papírmasé álca.
Mi fontos volt, ma érdektelen,
már csupán markokra emlékszem,
üres, folt-tarkított zsák lettem.
apránként adtam oda magam,
mindenki vitt, csak egy fikarcnyit.
Mert mit ér az ember ki önmagáért él,
kinek lelke kapuján önzésből a cégér,
mit ér a selyemágy és a tömött tárca,
ha a részvét csupán papírmasé álca.
Mi fontos volt, ma érdektelen,
már csupán markokra emlékszem,
üres, folt-tarkított zsák lettem.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése