Hajléktalan blues

Nem mennydörgés,
reggeli kukacsörgés;
hajnali őrjárat,
hajléktalan bánat...
Lesz-e kenyérre való,
s ha lesz, lesz-e rá szó?
Túl a kannás boron,
a reggeli mámoron,
kukától kukáig,
míg az ember
föl nem bukik...
Elnyúlt arccal
mámorosan,
fázós éj után álmosan
turkálni derékig,
sóhajtani az égig...
Az ébredő város
zajában,
élet van a kukában.