MEGVÁLASZOLHATATLANSÁGOK
Hogy mit is takar ez az éktelen hosszú cím? Hát mindent és semmit.
Mindent, amit az ember gondol, és semmit, amit tud is.
Az összeeszkábált hitek és igazságoknak vélt tirádák, nagyon ritkán találkoznak a racionális, hideg valósággal, amivel nem lehet vitatkozni, meggyőzni, semmissé tenni.
A bizonytalanság okozta állandó szorongás önmegnyugtató gőzökben próbál élni, mert valami vélt biztonságérzés hiánya öl.
Így születtek a felnőtteknek szóló tündérmesék, pokolról és mennyországról, arról, hogy a jóság és tisztesség elnyeri méltó jutalmát, kreáltak egy „Tisztesség” kódexet, ami taglalja a fogalom mibenlétét, amit ha szolgai hűséggel betart valaki, annak csak siker és boldogság lehet a vége.
De ki az a megdönthetetlen és mindentudó felső hatalom, aki igére ezt? Hol vannak azok a fül és szemtanuk, akik ezt hallották, netán látták is az írott garancialevelet?
A valóság, egy Teller Ede nyilatkozatban rejlik, aki azt mondta:
Az ész rövid.
Az akarat gyenge.
Rá vagyunk bízva a vak véletlenre.
És mégis hiszem, hogy van értelme annak, amit csinálok.
Mert mindennek kell oka legyen, valamilyen értelme, a történések egy végtelenített és egybefüggő folyamat részei, epizódok, amiknek összessége a darab, az előadás.
Egyszer beszélgettünk az ELTE egy filozófia tanárával. Tőle kérdeztem, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki filozófussá váljon.
Válasz, „Tanuljon meg kételkedni”.
Mert mindenről van alkotott véleményünk, pozitív és negatív értelemben kreált faktumaink és verdiktjeink, csak ezek sajnos nem ellenjegyzett törvények és igazságok. Ezeket mi csináltuk, kizárólag belső használatra Ezek olyan hitek, mintha azt mondom a buszmegállóban állva, ha öt percen belül jön a busz, akkor hiszek, ha nem, akkor nem hiszek.
Ha meg félek elveszíteni a hitemet, akkor tehetek engedményt, dönthetek úgy, hogy nem öt percet adok a dolognak, hanem húszat.
Persze kételkedni bátorság kérdése, mert rájöhet az ember olyan összefüggésekre is, amitől aztán nem tud tovább élni.
Ez, a létezés gyakorlatának egyik veszedelme.
Aki félelmében olyan erős emberi logikára épülő hiedelemvilágot teremt, hogy mélyen el is hiszi, talán az a szerencsésebb. Magába épít olyan kapaszkodókat, amikbe aztán görcsösen csimpaszkodik is, önbizalmat szerez, hite szerint a dolgok fölé tud emelkedni, csak onnan már nagyot lehet esni, amire a zuhanás pillanatáig nem is gondol.
Én nem az Istenhitről, én az ellenőrizhetetlen hiedelmekről beszélek.
Mostanában többször hallom, hogy „Azt kell tudni”…
Hát ettől megyek a falnak, Mert mondja azt, hogy azt kéne tudni.
Az rendben is lenne, aztán a sok esze közelebb és közelebb emeli a naphoz, és megolvadnak szárnyai, lásd Ikarosz, nekem, meg végig kell néznem irgalmatlan zuhanását, ami önmagában rémes látvány.
Illene belátnunk, hogy mindössze múló individuumok vagyunk, akik rövid ittartózkodásunk alatt is igyekszünk tönkretenni egymás életét.
Egy ember a semmihez sok, a valamihez meg kevés.
Akinek sikerül megtanulni kételkedni, talán kevesebb megrázkódtatás éri mint egyébként.
Te döntesz…
Hogy mit is takar ez az éktelen hosszú cím? Hát mindent és semmit.
Mindent, amit az ember gondol, és semmit, amit tud is.
Az összeeszkábált hitek és igazságoknak vélt tirádák, nagyon ritkán találkoznak a racionális, hideg valósággal, amivel nem lehet vitatkozni, meggyőzni, semmissé tenni.
A bizonytalanság okozta állandó szorongás önmegnyugtató gőzökben próbál élni, mert valami vélt biztonságérzés hiánya öl.
Így születtek a felnőtteknek szóló tündérmesék, pokolról és mennyországról, arról, hogy a jóság és tisztesség elnyeri méltó jutalmát, kreáltak egy „Tisztesség” kódexet, ami taglalja a fogalom mibenlétét, amit ha szolgai hűséggel betart valaki, annak csak siker és boldogság lehet a vége.
De ki az a megdönthetetlen és mindentudó felső hatalom, aki igére ezt? Hol vannak azok a fül és szemtanuk, akik ezt hallották, netán látták is az írott garancialevelet?
A valóság, egy Teller Ede nyilatkozatban rejlik, aki azt mondta:
Az ész rövid.
Az akarat gyenge.
Rá vagyunk bízva a vak véletlenre.
És mégis hiszem, hogy van értelme annak, amit csinálok.
Mert mindennek kell oka legyen, valamilyen értelme, a történések egy végtelenített és egybefüggő folyamat részei, epizódok, amiknek összessége a darab, az előadás.
Egyszer beszélgettünk az ELTE egy filozófia tanárával. Tőle kérdeztem, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki filozófussá váljon.
Válasz, „Tanuljon meg kételkedni”.
Mert mindenről van alkotott véleményünk, pozitív és negatív értelemben kreált faktumaink és verdiktjeink, csak ezek sajnos nem ellenjegyzett törvények és igazságok. Ezeket mi csináltuk, kizárólag belső használatra Ezek olyan hitek, mintha azt mondom a buszmegállóban állva, ha öt percen belül jön a busz, akkor hiszek, ha nem, akkor nem hiszek.
Ha meg félek elveszíteni a hitemet, akkor tehetek engedményt, dönthetek úgy, hogy nem öt percet adok a dolognak, hanem húszat.
Persze kételkedni bátorság kérdése, mert rájöhet az ember olyan összefüggésekre is, amitől aztán nem tud tovább élni.
Ez, a létezés gyakorlatának egyik veszedelme.
Aki félelmében olyan erős emberi logikára épülő hiedelemvilágot teremt, hogy mélyen el is hiszi, talán az a szerencsésebb. Magába épít olyan kapaszkodókat, amikbe aztán görcsösen csimpaszkodik is, önbizalmat szerez, hite szerint a dolgok fölé tud emelkedni, csak onnan már nagyot lehet esni, amire a zuhanás pillanatáig nem is gondol.
Én nem az Istenhitről, én az ellenőrizhetetlen hiedelmekről beszélek.
Mostanában többször hallom, hogy „Azt kell tudni”…
Hát ettől megyek a falnak, Mert mondja azt, hogy azt kéne tudni.
Az rendben is lenne, aztán a sok esze közelebb és közelebb emeli a naphoz, és megolvadnak szárnyai, lásd Ikarosz, nekem, meg végig kell néznem irgalmatlan zuhanását, ami önmagában rémes látvány.
Illene belátnunk, hogy mindössze múló individuumok vagyunk, akik rövid ittartózkodásunk alatt is igyekszünk tönkretenni egymás életét.
Egy ember a semmihez sok, a valamihez meg kevés.
Akinek sikerül megtanulni kételkedni, talán kevesebb megrázkódtatás éri mint egyébként.
Te döntesz…
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése