Afganisztán

 

Mr. Chad Wolf  önkéntesnek
Köröttem zúgtak a gépek: háború van ... veszett lárma
elnyűtt, szúrtos, fáradt nép tolongott s az üzem járma
alól kódult emberállat, rohant haza, odujába,
hol rongy, nyomor, aszott, fáradt asszony várta,
ólom, kába fejjel, nyűgös, nagy családdal.

Barbár háborúról ordítottak innen, túlról is újságárus kis rikkancsok.
Villon-verset olvasgattam, míg a súlyos, gaz bakkancsok
szirmot tiportak alattam. Néztem a lányt sóvár, félő, esdő,
fájó, bohó szemmel, utoljára,érző élő, aggó, bomló értelemmel.
Néztem a lányt, csókos csitri, buta bakfis, cserfes buksi, feslő bimbó,
pelyhes szivő, csetlős, nyaklis, nemes, sudár,  kecses ingó, keleti csoda, afgán tűz,
emészt, látomás űz, sivatagon tengem-lengem. Amerika, a hazám, én őrült itt a végen,
hírdetem, haza jövök és áldlak téged föld, jog, csók, igaz élet!