Predestináció

Megvan építve örök pusztulásom
"szívet honvágyat felfal az érdek"
egeket csiklandozza zuhanásom
pillangók között túl ibolyás fények.
Most játékos tükrében a balga szív
szegény gótikus múltat építget
feszült percein meztelen lazít,
ne ébressz föl - alszanak a kövek.
De hajszoltan is szép ifjúságunk
riadtan feszültünk a vizek felett,
kihalt vidék embertelen álmunk,
kezet nyújt,és te is nyújts kezet.
Mégis megépítve pusztulásom
a könnyű szavak fakón égnek el,
de könnyű annak aki lepkeszárnyon,
vagy szivárvány ívén halkan énekel.
Hullámzik fejemen az örvény fátyla
melyben strófákat csiszol a lélek,
olykor elnémult kéken lengett szárnya
csattogásával egy új világba lépek.

Megvan építve fényes pusztulásom
amit az élet tanít,védeni azt érdemes,
most földereng mert tényleg látom,
hogy fönnmaradjon az érték,a nemes!