Vigasz

Az idő filmkockáin megkopottak a percek,
a bánat pergamentekercsét szorongatod már.
Erős vagy tudom, ha gyengeséged elfelejted…
de nehéz a járás, míg az ember csak botorkál.

Az út olykor sárdagasz, vagy épp túl könnyű préda,
de úgy jó, ha haladsz, mint eke forog a földben,
s ahogy a szántóvetőnek fordul a barázda,
ott a mag mélyen, növeszd, gondolatban se öld meg!

Az önmarcangolni vágyó magának vermet ás,
pedig a simát könnyebb bejárni a gödörnél;
fáj, hogy megteszed, ehelyett inkább előre láss.
Ha a szem szívekig hatol, győzelmet ír a cél.

Az evezőket egy hajóba rejtette a kéz:
ha nem lapátolsz, lemaradsz, ha sietsz, messze mész