Olyan vagy, mint a nyáresti zápor,
mint a fuvallat, mi messzi távolról jön,
millió arcot érintő, magányos vándor,
kavargó szellő, csupasz vállamon.
Váratlan, friss virág, mit nem vetett el senki,
megbújva, tavaszra várva, talán megtalál valaki.
Mint különös, vörös láz, a nyíló hajnalon;
nem tudhattad: rég ott ülsz minden sóhajon.
Olyan vagy, ki miatt minden reggel szép,
mint egy mese, mi a távoli, sötét éjből érkezik,
vágyva, talán ma, két álom egymásra néz,
s lesz holnap, jövő, mi forrón, izzón lélegzik.
mint a fuvallat, mi messzi távolról jön,
millió arcot érintő, magányos vándor,
kavargó szellő, csupasz vállamon.
Váratlan, friss virág, mit nem vetett el senki,
megbújva, tavaszra várva, talán megtalál valaki.
Mint különös, vörös láz, a nyíló hajnalon;
nem tudhattad: rég ott ülsz minden sóhajon.
Olyan vagy, ki miatt minden reggel szép,
mint egy mese, mi a távoli, sötét éjből érkezik,
vágyva, talán ma, két álom egymásra néz,
s lesz holnap, jövő, mi forrón, izzón lélegzik.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése