„SOHASE MONDD…”
Na, és miért ne mondanád? Döntsd el, hogy van e igazság alapja annak amit mondani akarsz, vagy nincs.
Ha van, és hallgatsz, a hallgatás beleegyezés, engeded - sőt, támogatod a szerinted hamis és igaztalan szemléletet, mert nem szeretsz konfrontálódni.
Mert egy gyáva féreg vagy, aki hibáidért, véleményedért sosem vállaltad a felelősséget, és előrelátó fajtád mással sem foglalkozott soha, mint bűnbakkereséssel.
Ez a fogjuk meg, és vigyétek elve, meztelen csiga voltodat, fineszes és nagyszerű ravaszságnak éled meg, aztán ha seggberúgnak, telebömbölöd a világot mártíromságod miatt, ahelyett, hogy visszarúgnál.
Nagy csinnadrattával felmászol egy villanypóznára, aztán a végén veszed észre, hogy nem tartozik hozzá villanydrót. Mert kínosan rövidlátó vagy, és hiúságból nem hordasz szemüveget.
A pózna végén úgy kapaszkodsz, mint egy haldokló majom, begörcsölve vinnyogsz, nem mersz lejönni.
Bár a földön te voltál az oszlopmászás nemzetközi bajnoka, fellengzős, nagyképűsködve tartottad előadásaidat a tárgyból.
Csak elfelejtetted megemlíteni az álmélkodó hallgatóságodnak, hogy te, tulajdonképpen, a földön fekvő villanyoszlopokról beszélsz.
Ha ügyes vagy, és jól helyezkedsz, még vezérürü is lehetsz, az Isten irgalmazzon a beosztottjaidnak, mert te aztán magadon kívül, csak magadat képviseled.
„Emeljetek fel. Látni- élni, itt lenn a porban nem tudok beszélni”
Mondta a káprázatos Karinthy, te is ezeket a gondolatokat adoptálva hazudozol, mert nincs is mit lássál, mert ez a rövidlátás már klinikai méreteket ölt. És amúgy sincs soha semmi mondanivalód, az ön fényezésen kívül.
De legalább dörzsölnéd magad annyira, hogy elfogyj. De erre, hogy ne fordulhasson elő, erre nagy ráérzéssel vigyázol.
Bármit aláírni? Hát arról szó sem lehet, inkább begipszelteted a két kezedet, hogy legyen alibid, és másnak kell helyetted szignálni az iratokat. Te, majd megmondod ki hova álljon, és ha kisszerűségedben marhaságot utasítasz, nem te viszed el a balhét, mert neved sehol nem szerepel.
Van itt tüdő – veregeted csapott vállaid, látod magadat lelki szemeiddel, mint szürke eminenciást, mert tudod, hogy a hosszú élet titka, a sohase mondd…
Ha mindenki betartaná a szabályt, hogy csak akkor szól, ha van érdemben mit, akkor a biblikus csendet, csak az orosz népdal szövege és dallama törné meg: Puszta néma táj, benne út se visz.
Ott a hoómezőn
haalt meg egy kocsis…
Az emelkedett csendben, ismét hallhatóvá válna a madarak éneke, a vízesés dübörgése, a szellő borzolta fakoronák leveleinek álmosító susogása.
Ó mily szép a regg – cincogná egy gyerekkórus, földig érő fehér ruhákban, hátukon angyalszárnyakkal, egyedül a te hátadon lenne ejtőernyő szárnyak helyett, mit lehessen tudni…
Sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem…
Már csak azért se mond, mert a nincs is egy továbblépés, jobb a semminél, és ha ez jutott, hát fogd meg, és fuss.
Ha sikerül, Haway, ha meg a sors utánad nyúl hosszú- csontos lábával, és elgáncsol, hát Istenem. Nem volt most az egyszer, és utoljára szerencséd.
Az élés, egy veszélyes üzem. Ez a tábla fogadja az érkezőt a pokol kapuján, de csak belülről van kiírva.
Na, és miért ne mondanád? Döntsd el, hogy van e igazság alapja annak amit mondani akarsz, vagy nincs.
Ha van, és hallgatsz, a hallgatás beleegyezés, engeded - sőt, támogatod a szerinted hamis és igaztalan szemléletet, mert nem szeretsz konfrontálódni.
Mert egy gyáva féreg vagy, aki hibáidért, véleményedért sosem vállaltad a felelősséget, és előrelátó fajtád mással sem foglalkozott soha, mint bűnbakkereséssel.
Ez a fogjuk meg, és vigyétek elve, meztelen csiga voltodat, fineszes és nagyszerű ravaszságnak éled meg, aztán ha seggberúgnak, telebömbölöd a világot mártíromságod miatt, ahelyett, hogy visszarúgnál.
Nagy csinnadrattával felmászol egy villanypóznára, aztán a végén veszed észre, hogy nem tartozik hozzá villanydrót. Mert kínosan rövidlátó vagy, és hiúságból nem hordasz szemüveget.
A pózna végén úgy kapaszkodsz, mint egy haldokló majom, begörcsölve vinnyogsz, nem mersz lejönni.
Bár a földön te voltál az oszlopmászás nemzetközi bajnoka, fellengzős, nagyképűsködve tartottad előadásaidat a tárgyból.
Csak elfelejtetted megemlíteni az álmélkodó hallgatóságodnak, hogy te, tulajdonképpen, a földön fekvő villanyoszlopokról beszélsz.
Ha ügyes vagy, és jól helyezkedsz, még vezérürü is lehetsz, az Isten irgalmazzon a beosztottjaidnak, mert te aztán magadon kívül, csak magadat képviseled.
„Emeljetek fel. Látni- élni, itt lenn a porban nem tudok beszélni”
Mondta a káprázatos Karinthy, te is ezeket a gondolatokat adoptálva hazudozol, mert nincs is mit lássál, mert ez a rövidlátás már klinikai méreteket ölt. És amúgy sincs soha semmi mondanivalód, az ön fényezésen kívül.
De legalább dörzsölnéd magad annyira, hogy elfogyj. De erre, hogy ne fordulhasson elő, erre nagy ráérzéssel vigyázol.
Bármit aláírni? Hát arról szó sem lehet, inkább begipszelteted a két kezedet, hogy legyen alibid, és másnak kell helyetted szignálni az iratokat. Te, majd megmondod ki hova álljon, és ha kisszerűségedben marhaságot utasítasz, nem te viszed el a balhét, mert neved sehol nem szerepel.
Van itt tüdő – veregeted csapott vállaid, látod magadat lelki szemeiddel, mint szürke eminenciást, mert tudod, hogy a hosszú élet titka, a sohase mondd…
Ha mindenki betartaná a szabályt, hogy csak akkor szól, ha van érdemben mit, akkor a biblikus csendet, csak az orosz népdal szövege és dallama törné meg: Puszta néma táj, benne út se visz.
Ott a hoómezőn
haalt meg egy kocsis…
Az emelkedett csendben, ismét hallhatóvá válna a madarak éneke, a vízesés dübörgése, a szellő borzolta fakoronák leveleinek álmosító susogása.
Ó mily szép a regg – cincogná egy gyerekkórus, földig érő fehér ruhákban, hátukon angyalszárnyakkal, egyedül a te hátadon lenne ejtőernyő szárnyak helyett, mit lehessen tudni…
Sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem…
Már csak azért se mond, mert a nincs is egy továbblépés, jobb a semminél, és ha ez jutott, hát fogd meg, és fuss.
Ha sikerül, Haway, ha meg a sors utánad nyúl hosszú- csontos lábával, és elgáncsol, hát Istenem. Nem volt most az egyszer, és utoljára szerencséd.
Az élés, egy veszélyes üzem. Ez a tábla fogadja az érkezőt a pokol kapuján, de csak belülről van kiírva.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése