Régimódi ember Józsi, a hagyományok tisztelője. Megszokta, hogy otthon megkap mindent, mindig ellátják. Agglegényként már nem is létezne.
Az utóbbi időben azonban mind többször híja van a nyugalmának.
Minap is, már a reggel vitával kezdődött. Szóvá kellett tennie, hogy igét begombolni megint nem képes. - Időm sem volt rá, el is felejtettem - mondta elnézést kérő mosollyal az ő kedves felesége.
A délután, az megint olyan kellemetlen. Az asszony már otthon, de nem ám, hogy hozzá egyszer is szólana! Mexikói, brazil, török szépségek sorsa, szerelmei peregnek a képernyőn; az ő drága nője meg elvész a rejtelmek, érzelmek intrikák sűrűjében, de egy jelenetet, egy szót ki nem hagyna.
Másnap is, inggomb-ügy és egyéb apróságok után morcosan indul útnak az ember. utazik a metrón, aztán az egyik megállóban kitekintve megvidámodik. Hirdetőtáblán nagybetűs felirat, akár neki is szólhat: "Józsi, szeretlek!" Érthetően azon morfondírozik, gyakrabban kellene erre jönnie.
Munka után, némi csavargással a lábában, ismét otthon. A fogadtatás meglepő, élete párja azt kérdezi: - Ilyenkor kell hazajönni? - Eltátott száját hősünk csak akkor csukta be, midőn rájött, aznap szünet van a sorozat-adásban. Gondolta is Józsi menten: - Aha, szóval fontos lettem!
Csodát hozott a másnapi virradat is: ingén a gombot felvarrva látja... Mosolygós a férfi, nevet a feleség, régen volt ilyen derűs, kék az ég.
Hősünk már a metrón, újságjába mélyed. Költő nyilatkozatát olvassa, vallomását arról, hogy az írás, az mindig segített, a nő soha.
Józsi, némi elégtételt érezve, bólogat: "Nekem a nőm is." Azért röpke szünet után hozzágondolja: " Persze, ha volt rá ideje..."
Az utóbbi időben azonban mind többször híja van a nyugalmának.
Minap is, már a reggel vitával kezdődött. Szóvá kellett tennie, hogy igét begombolni megint nem képes. - Időm sem volt rá, el is felejtettem - mondta elnézést kérő mosollyal az ő kedves felesége.
A délután, az megint olyan kellemetlen. Az asszony már otthon, de nem ám, hogy hozzá egyszer is szólana! Mexikói, brazil, török szépségek sorsa, szerelmei peregnek a képernyőn; az ő drága nője meg elvész a rejtelmek, érzelmek intrikák sűrűjében, de egy jelenetet, egy szót ki nem hagyna.
Másnap is, inggomb-ügy és egyéb apróságok után morcosan indul útnak az ember. utazik a metrón, aztán az egyik megállóban kitekintve megvidámodik. Hirdetőtáblán nagybetűs felirat, akár neki is szólhat: "Józsi, szeretlek!" Érthetően azon morfondírozik, gyakrabban kellene erre jönnie.
Munka után, némi csavargással a lábában, ismét otthon. A fogadtatás meglepő, élete párja azt kérdezi: - Ilyenkor kell hazajönni? - Eltátott száját hősünk csak akkor csukta be, midőn rájött, aznap szünet van a sorozat-adásban. Gondolta is Józsi menten: - Aha, szóval fontos lettem!
Csodát hozott a másnapi virradat is: ingén a gombot felvarrva látja... Mosolygós a férfi, nevet a feleség, régen volt ilyen derűs, kék az ég.
Hősünk már a metrón, újságjába mélyed. Költő nyilatkozatát olvassa, vallomását arról, hogy az írás, az mindig segített, a nő soha.
Józsi, némi elégtételt érezve, bólogat: "Nekem a nőm is." Azért röpke szünet után hozzágondolja: " Persze, ha volt rá ideje..."
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése