Telefonos kapcsolat

Közel lakunk egymáshoz, szomszédos lakótelepen, alig pár száz méter gyalog - kellemes séta lehetne...
Ennek ellenére évente csak ötször találkozunk :
név- és születésnapokon és karácsonykor, de akkor sem mindig..Telefonon tartjuk a kapcsolatot...Tartjuk??
Tárcsázom a könnyen megjegyezhető számot, kicseng ...hosszan, majd megszólal egy gépi hang: "
- ön a .....számot hívta, jelenleg nem kapcsolható, később próbálja újra!
Próbálom, többször a nap folyamán - eredmény azonos, azaz, nincs, a kapcsolat nem jön létre.
Telnek a napok, aggódom: mi történhetett? Csak nem beteg? Újra próbálkozom. Álmos, rosszkedvű hang beleszól:
- Tessék!
- Szia Húgi! Végre megtaláltalak...mi van veled?
- Semmi, de most nem tudok beszélni, nem vagyok magam, majd visszahívlak...leteszi a kagylót. Nem hív vissza..már én sem - nem akarok zavarni.
Telnek a hetek, nem jelentkezik, aggódom: csak nem beteg? Telefonálok...felveszi
- Halló, tessék!
- Húgi, én vagyok, a nővéred, ezer éve nem tudok rólad semmit, hogy vagy?
- Ne is kérdezd Teljesen magam alatt vagyok, nincs egy fillérem sem, elhagytam a pénztárcámat, majdnem kiégett a lakás, mert lementem a boltba és égett a láng a húsleves alatt...
/körülbelül százszor figyelmeztettem, ne tegyen ilyent, veszélyezteti a tízemeletes ház lakóit.../
- Mit segíthetek? Adjak pénz, élelmiszert, gyógyszert? Gyere el, várlak..
- Nem lehet, már elköteleztem magam a kutyasétáltatásból ismert barátnőmnek..őt várom..Akkor szia! Majd legközelebb - ha nem fáj így a lábam, elmegyek.
- Rendben, előtte szólj ide, hogy itthon legyek!
Nem szól és nem jön. Telnek a hetek...én hívom a vezetékes telefonon, nem veszi fel. Hívom mobilon, nem veszi fel, mert alszik, bevett három altatót - napközben - ez a szokása, bár többször kértem, ne tegye. Nem hallgat rám, sőt, mindig az ellenkezőjét teszi.
Születésnapomra sem jön, képeslapot küld, ajánlottan - pedig megint nincs pénze.
-Szia Húgi! Miért haragszol? Küldök egy doboz tojást, jól jön az ünnepek előtt..sógorod oda viszi, légy addig otthon, mindjárt indul.
- Nem érek rá, most vár a barátom, nem sütök semmit, meghívtak az ünnepekre a fiamék..
- Rendben, majd szóljál,ha kell valami. /de nem szól/
- Szia Tesó! /ez én vagyok/ ritka alkalom, most ő hívott./ Hogy vagy?
- Nem jól, voltam vizsgálaton, rosszak a kilátásaim, gyenge vagyok és fáradt...
- Majd holnap elmegyek - ígéri - de ez nekem nem jó, mert kontrollvizsgálatra megyek, - mondom. neki...
- akkor vasárnap meglátogatlak, - jó lesz?. Igen...
Várom egész vasárnap, este csörög a telefon:
- Nem megyek, mert fáj a gyomrom, lefekszem, majd a jövő héten megkereslek...
- Említetted a múltkor, hogy nagy baj van, mi volt az?
- Összevesztünk...
- Kivel, a barátoddal,
- Nem, a gyerekemmel..
- Melyikkel?
- A kisebbikkel , megsértődött, mert meg akart köszönteni születésnapomra, de én nem értem rá vele beszélgetni. Most haragszik ..
- Én neki adok igazat - mondom - mert velem is folyton ezt teszed - és ezt nem lehet elfogadni, hogy nem érsz rá beszélni pár mondatot a testvéreddel vagy a fiaddal valaki idegen kedvéért
- Könnyű neked - mondja - hiszen téged mindenki szeret, és elhalmoztak mindennel egész életedben, én meg magamra maradtam De lehet szeretet nélkül is élni.
Ezzel letesszük a kagylót. Ez volt legutóbb, most szeretet nélkül élünk...Közeleg a névnapom, talán kapok egy köszöntő képeslapot..