Bensőm minden zugát töltsd be, míg élek,
hadd hordozzalak, mint csillagok a fényt.
Nem engedhetem, az légy, a kitépett,
őrizlek Téged, ahogy fűszálat ég.
Az emlékezetem akár a gyertya,
akkor működik, ha lobog a lángja.
Gyújtani mindig, örökkön örökké,
segíts, ki ne aludjon, váljon köddé.
Mert ha szertefoszlana, miképp felhő,
én is szertefoszlom. Kétségbeejtő,
ha a szeretet csak puszta szóhalom,
ha elsötétül egem, az óhajom.
Maradj velem, Te szívem tarka része,
kellesz. Nem tudhatom, Nélküled él-e...?
Önts rám mindent, minden egyes dobbanást,
amíg lehet. Földi létem tán parázs,
de még ideköt az égő gondolat,
annyi szép. Bár vigaszom falatnyi csak.
Törődtél velem, én most simogatlak,
reményt becéznek kései könnyeim.
Hiszem, föld és ég között van egy ablak,
ott nézlek, s a tekinteted körbe hint.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése