LOCSOGÁS 2
Szabóné ügye, egy fikarcnyit sem haladt előre. Ez rendben is volna, de mi az a fikarc. Hogy néz ki, milyen súlyú, hossz-vagy súlymérték. Tudom, tudom. Olyan, mint a jottányi. Most is csak ugyan azokat tudom kérdezni. Két nem létező fogalom, egy gyakorlati állapotjelző vagy tudom is én, mi. Két nem létező létező. Hiszen használjuk, és nem tudnánk tenni, ha nem lenne. Egy fikarcnyit sem lettem okosabb. Ha egy jottányit is közelebb kerültem volna a megoldáshoz, könnyebb lenne a dolgom. Mert például a holmiumi-szó, az értelmezhető. Vettem a piacon egy csomó himihumit. Tehát mindenféle apró-cseprő akármit. De a jottányi, ha sorban állok, és nem halad a sor, akkor egy jottányit sem jutottam előbbre. Tehát a jottányi egy hosszmérték. De ha egy jottányival sem adott többet tíz kilónál, akkor súlymérték. Vagy: Ha egy fikarcnyival büdösebb lenne, beledöglenék. Akkor a szó mérték- meghatározó.
De hogy néz ki a fikarcnyi? Hordozható, vagy akkora, hogy meg sem lehet mozdítani? Milyen színű, és van é szaga. Baleset veszélyes, vagy környezetvédő? Ha fikarcnyival sem jutottam előbbre, akkor hosszmérték. Ha fikarcnyival jobb lenne az ügy, akkor az ügy elégtelen voltát fejezi ki, akár hosszban, akár súlyban. Ha egy fikarcnyival szebb az ördögnél, akkor egy egységnyi esztétikumot jelöl. Egy jottányival sem lettem fikarcnyi-ezt így nem szokás használni, ez igen összetett jelentésű kiszólás, nagyon bonyolult, átvitt értelmű őrület. Ha azt mondom, a céllövő, ha egy fikarcnyit jobbra céloz, és egy jottányival feljebb, akkor biztos a siker. Ez esetben e két szó, akár egy lövészeti szakkifejezésnek is elmegy.
De mi az, hogy fikarcnyi ? Aztán mi a jottányi ? Ki tudná nekem megmondani, mielőtt belegárgyulok és mi az a gárgyulni, és az hogy néz ki? A gárgyulás, már egy kicsivel értelmezhetőbb mint a fentiekben tárgyaltak. Valami esemény következtében belehülyülököt jelent. Önmagában értelmezhetetlen, formailag semmihez nem hasonlítható. Csak ebben a formában használják, mellé és fölé gárgyulni nem szokás. Vannak szavak, amiknek önmagukban is van értelme, és mégis eltérő értelmezésben használatos. Gondolok itt a lökött-szóra, ami a gárgyult tartalmát fejezi ki. Ahogy a lökött szó, eredeti értelme egy erőszakos cselekményt jelöl, ha a meggárgyult jelzőt helyettesítem vele, akkor az egy erősen hülye illetőt vagy tevékenységet jelent.
Ezek, és még rengeteg szóhasználatos, aminek finomságai, azoknak érzékelni tudása anyanyelvi nyelvismeretet igényel.
Vegyük a puff szócskát. Ez hangutánzó, valaminek az odacsapódásának hangját hivatott illusztrálni. A mondat tartalmától függően jelenthet támla nélküli ülőbútort, és jelentheti azt is, ha- na, puff neki-formát használom, hogy tégy rá amiről szó van, ne csinálj belőle magadnak ügyet.
Vagy a pudlispringer, ami szó egy őrület, ledegradáló jelentéssel, mert aki pudlispringer, az egy tehetségtelen, gátlástalan, tenyérbe mászó hülye, akit le kéne lőni.
A seggevége –kifejezés nem biztos, hogy dicséret, hiszen csak úgy fröcsköl belőle a vélemény, emberek értékmeghatározására használják. Nagy szépséghibája, hogy anatómiai képtelenséget takar, mert egy seggnek, sehogy sem lehet vége. A segg, egy többfunkciójú, vertikális kitüremkedés, ami igen nagy is lehet, megzavarva az álló test harmonikus lefutását. De az előbbiekhez képest, legalább úgy méretében, mint formáját illetően elképzelhető, személyre használva egyértelmű.
Csodálatos a nyelv. Szólhat úgy, hogy a valódi jelentése él a szónak, és beszélhetek értelmetlenségeket, ami átvitt értelemben egyértelműen érthető.
De hogy mi az Isten lehet az a fikarcnyi, el sem tudom képzelni.
Szabóné ügye, egy fikarcnyit sem haladt előre. Ez rendben is volna, de mi az a fikarc. Hogy néz ki, milyen súlyú, hossz-vagy súlymérték. Tudom, tudom. Olyan, mint a jottányi. Most is csak ugyan azokat tudom kérdezni. Két nem létező fogalom, egy gyakorlati állapotjelző vagy tudom is én, mi. Két nem létező létező. Hiszen használjuk, és nem tudnánk tenni, ha nem lenne. Egy fikarcnyit sem lettem okosabb. Ha egy jottányit is közelebb kerültem volna a megoldáshoz, könnyebb lenne a dolgom. Mert például a holmiumi-szó, az értelmezhető. Vettem a piacon egy csomó himihumit. Tehát mindenféle apró-cseprő akármit. De a jottányi, ha sorban állok, és nem halad a sor, akkor egy jottányit sem jutottam előbbre. Tehát a jottányi egy hosszmérték. De ha egy jottányival sem adott többet tíz kilónál, akkor súlymérték. Vagy: Ha egy fikarcnyival büdösebb lenne, beledöglenék. Akkor a szó mérték- meghatározó.
De hogy néz ki a fikarcnyi? Hordozható, vagy akkora, hogy meg sem lehet mozdítani? Milyen színű, és van é szaga. Baleset veszélyes, vagy környezetvédő? Ha fikarcnyival sem jutottam előbbre, akkor hosszmérték. Ha fikarcnyival jobb lenne az ügy, akkor az ügy elégtelen voltát fejezi ki, akár hosszban, akár súlyban. Ha egy fikarcnyival szebb az ördögnél, akkor egy egységnyi esztétikumot jelöl. Egy jottányival sem lettem fikarcnyi-ezt így nem szokás használni, ez igen összetett jelentésű kiszólás, nagyon bonyolult, átvitt értelmű őrület. Ha azt mondom, a céllövő, ha egy fikarcnyit jobbra céloz, és egy jottányival feljebb, akkor biztos a siker. Ez esetben e két szó, akár egy lövészeti szakkifejezésnek is elmegy.
De mi az, hogy fikarcnyi ? Aztán mi a jottányi ? Ki tudná nekem megmondani, mielőtt belegárgyulok és mi az a gárgyulni, és az hogy néz ki? A gárgyulás, már egy kicsivel értelmezhetőbb mint a fentiekben tárgyaltak. Valami esemény következtében belehülyülököt jelent. Önmagában értelmezhetetlen, formailag semmihez nem hasonlítható. Csak ebben a formában használják, mellé és fölé gárgyulni nem szokás. Vannak szavak, amiknek önmagukban is van értelme, és mégis eltérő értelmezésben használatos. Gondolok itt a lökött-szóra, ami a gárgyult tartalmát fejezi ki. Ahogy a lökött szó, eredeti értelme egy erőszakos cselekményt jelöl, ha a meggárgyult jelzőt helyettesítem vele, akkor az egy erősen hülye illetőt vagy tevékenységet jelent.
Ezek, és még rengeteg szóhasználatos, aminek finomságai, azoknak érzékelni tudása anyanyelvi nyelvismeretet igényel.
Vegyük a puff szócskát. Ez hangutánzó, valaminek az odacsapódásának hangját hivatott illusztrálni. A mondat tartalmától függően jelenthet támla nélküli ülőbútort, és jelentheti azt is, ha- na, puff neki-formát használom, hogy tégy rá amiről szó van, ne csinálj belőle magadnak ügyet.
Vagy a pudlispringer, ami szó egy őrület, ledegradáló jelentéssel, mert aki pudlispringer, az egy tehetségtelen, gátlástalan, tenyérbe mászó hülye, akit le kéne lőni.
A seggevége –kifejezés nem biztos, hogy dicséret, hiszen csak úgy fröcsköl belőle a vélemény, emberek értékmeghatározására használják. Nagy szépséghibája, hogy anatómiai képtelenséget takar, mert egy seggnek, sehogy sem lehet vége. A segg, egy többfunkciójú, vertikális kitüremkedés, ami igen nagy is lehet, megzavarva az álló test harmonikus lefutását. De az előbbiekhez képest, legalább úgy méretében, mint formáját illetően elképzelhető, személyre használva egyértelmű.
Csodálatos a nyelv. Szólhat úgy, hogy a valódi jelentése él a szónak, és beszélhetek értelmetlenségeket, ami átvitt értelemben egyértelműen érthető.
De hogy mi az Isten lehet az a fikarcnyi, el sem tudom képzelni.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése