LOCSOGÁS 3
Úgy kiugrani egy repülőgépből ,hogy zuhanás közben jut eszedbe, fennfelejtetted az ernyőd, hát szar érzés lehet. Görcsbe rándul az egész test, összekuszálódnak az egyszerre rád törő gondolataid, még a rémület orgonasípjai is eldugulnak gégédben. Aztán éktelen sebességgel közeledik a föld, még hallod a levegő zúgását körülötted, ez a „Hű hogy zúgunk” tragikomikus esete, aztán már másra nincs is időd. Földet érés után olyan leszel, hogy egy polytraumatizált beteg hozzád képest besorozható. Utálkozva kotornak össze az erre hivatottak, akár egy nagyobb virágvázába is tehetnének, de nem teszik, mert kegyeletsértő lenne…
Mindenki öklendezik és sajnál, ami végső fokon nagyon kedves, de mit sem használ. Amúgy szép dolog ez az ejtőernyőzés, olyannak látod a világot, amilyennek csak egy madár látja, felszabadultan süvítesz a semmiben, süt a nap, fúj a szél, és minden mesébe illően nagyszerű. A földet érést is külön meg kell tanulnod, ha talpra érkezel és rosszul, el is törheted a lábad, ha seggre, hát legalább egy hétig nem fog kelleni vécéremenned, és hason kell aludjál .Szép dolog ez az ernyőzés. Ígaz, ha nem csinálod akkor sincs semmi, ha teszed, akkor sincs. Ez megnyugtató lehet úgy zuhanás közben, mert össznépi felelősség nincs rajtad, ha nem esel rá senkire, nem lesz senkinek baja. Te meg úgysem éltél volna örökké, hát egy kicsit előbbre hoztad mennybemeneteled, és akkor mi van? Nem kell mindent mellreszívni. Ha a pilótának van szíve, utánad vág egy csokor krizantémot, bár nagyon ritka, hogy éppen van nála. Gyönyörű dolog az ejtőernyőzés. Bár ha már le kell esni, jobb, ha a gépen hagyod az ernyőd, mert nem megy tönkre, és ha az árát veszem alapul, ez nem mindegy. Arról nem is szólva, hogy a lezuhanáshoz nem is kell. Sokkal jobb, ha sakkozol, ott sincs a tevékenységednek értelme, nyugodt lelkiismerettel űzheted, és maximum a székről eshetsz le, ami veszélyességét nézve bagatell. Vagy ne adj’ Isten leversz egy bábút, ami a lábadra esik, hát nagy dolog. Majd felveszed.
Nem jó kísérteni a sorsot, bár biztos borzongató élmény, de ha a sors udvariasságból visszaborzongat, hát neked véged. Itt még, a „Kinek az érdeke” bölcsessége sem jöhet számításba, mert ki a fenét érdekli, hogy leestél. Na persze rajtad kívül. Bár kiflatulálásod lehetőséget nyújt más ugrálni vágyóknak, felszabadul jóvoltodból egy hely, és más is leeshet, ez igen szép és humánus gesztus, de nem származik belőle semmi hasznod. Meg legyünk őszinték, a nehézségi erő megléte eleve garantálja a zuhanni-tudást, ha leesel nincs benne semmi csoda, ez nem teljesítmény. Az lenne a valami, ha a földről felugranál a gépre. Az igen! De amilyen béna vagy, ezt meg sem mered kísérelni, te csak kiveted magad a gép nyitott ajtaján, és huss…belefúródsz az anyaföldbe. Már megbocsáss, de ezt mindenki meg tudja csinálni. A kunsztok nem itt kezdődnek.
Miért nem mászol inkább hegyre. Onnan is le lehet esni, és ha az erőlködéstől vért hányva feljutsz a csúcsra, majd ott fogad a versenybizottság, aki helikopterrel előzőleg felrepült. Ebben még ráadás izgalom, hogy le is kell valahogy másznod.
Gyönyörű lehet, kimerülten, reszkető végtagokkal kapaszkodva ereszkedni, alattad mohón tátong a mélység, egy rossz mozdulat, és végigélheted a zuhanórepülés élményét. Balsiker esetén, még az sem adatik meg, hogy elmesélhesd unokáidnak, hogy te milyen tökös fickó voltál hajdanán. Legfeljebb a felhőkön sétálgatva mesélhetsz az angyaloknak, akik vagy elhiszik a mesédet, vagy nem, mert el sem tudják képzelni, hogy ilyen hülye lehetsz, szárnyak nélkül repkedsz, holott tudod, hogy ez képtelenség.
Úgy kiugrani egy repülőgépből ,hogy zuhanás közben jut eszedbe, fennfelejtetted az ernyőd, hát szar érzés lehet. Görcsbe rándul az egész test, összekuszálódnak az egyszerre rád törő gondolataid, még a rémület orgonasípjai is eldugulnak gégédben. Aztán éktelen sebességgel közeledik a föld, még hallod a levegő zúgását körülötted, ez a „Hű hogy zúgunk” tragikomikus esete, aztán már másra nincs is időd. Földet érés után olyan leszel, hogy egy polytraumatizált beteg hozzád képest besorozható. Utálkozva kotornak össze az erre hivatottak, akár egy nagyobb virágvázába is tehetnének, de nem teszik, mert kegyeletsértő lenne…
Mindenki öklendezik és sajnál, ami végső fokon nagyon kedves, de mit sem használ. Amúgy szép dolog ez az ejtőernyőzés, olyannak látod a világot, amilyennek csak egy madár látja, felszabadultan süvítesz a semmiben, süt a nap, fúj a szél, és minden mesébe illően nagyszerű. A földet érést is külön meg kell tanulnod, ha talpra érkezel és rosszul, el is törheted a lábad, ha seggre, hát legalább egy hétig nem fog kelleni vécéremenned, és hason kell aludjál .Szép dolog ez az ernyőzés. Ígaz, ha nem csinálod akkor sincs semmi, ha teszed, akkor sincs. Ez megnyugtató lehet úgy zuhanás közben, mert össznépi felelősség nincs rajtad, ha nem esel rá senkire, nem lesz senkinek baja. Te meg úgysem éltél volna örökké, hát egy kicsit előbbre hoztad mennybemeneteled, és akkor mi van? Nem kell mindent mellreszívni. Ha a pilótának van szíve, utánad vág egy csokor krizantémot, bár nagyon ritka, hogy éppen van nála. Gyönyörű dolog az ejtőernyőzés. Bár ha már le kell esni, jobb, ha a gépen hagyod az ernyőd, mert nem megy tönkre, és ha az árát veszem alapul, ez nem mindegy. Arról nem is szólva, hogy a lezuhanáshoz nem is kell. Sokkal jobb, ha sakkozol, ott sincs a tevékenységednek értelme, nyugodt lelkiismerettel űzheted, és maximum a székről eshetsz le, ami veszélyességét nézve bagatell. Vagy ne adj’ Isten leversz egy bábút, ami a lábadra esik, hát nagy dolog. Majd felveszed.
Nem jó kísérteni a sorsot, bár biztos borzongató élmény, de ha a sors udvariasságból visszaborzongat, hát neked véged. Itt még, a „Kinek az érdeke” bölcsessége sem jöhet számításba, mert ki a fenét érdekli, hogy leestél. Na persze rajtad kívül. Bár kiflatulálásod lehetőséget nyújt más ugrálni vágyóknak, felszabadul jóvoltodból egy hely, és más is leeshet, ez igen szép és humánus gesztus, de nem származik belőle semmi hasznod. Meg legyünk őszinték, a nehézségi erő megléte eleve garantálja a zuhanni-tudást, ha leesel nincs benne semmi csoda, ez nem teljesítmény. Az lenne a valami, ha a földről felugranál a gépre. Az igen! De amilyen béna vagy, ezt meg sem mered kísérelni, te csak kiveted magad a gép nyitott ajtaján, és huss…belefúródsz az anyaföldbe. Már megbocsáss, de ezt mindenki meg tudja csinálni. A kunsztok nem itt kezdődnek.
Miért nem mászol inkább hegyre. Onnan is le lehet esni, és ha az erőlködéstől vért hányva feljutsz a csúcsra, majd ott fogad a versenybizottság, aki helikopterrel előzőleg felrepült. Ebben még ráadás izgalom, hogy le is kell valahogy másznod.
Gyönyörű lehet, kimerülten, reszkető végtagokkal kapaszkodva ereszkedni, alattad mohón tátong a mélység, egy rossz mozdulat, és végigélheted a zuhanórepülés élményét. Balsiker esetén, még az sem adatik meg, hogy elmesélhesd unokáidnak, hogy te milyen tökös fickó voltál hajdanán. Legfeljebb a felhőkön sétálgatva mesélhetsz az angyaloknak, akik vagy elhiszik a mesédet, vagy nem, mert el sem tudják képzelni, hogy ilyen hülye lehetsz, szárnyak nélkül repkedsz, holott tudod, hogy ez képtelenség.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése