Márti sebzett lelkét lassan beterítette a feledés fátyla . Gyuri szeretőbb, odaadóbb volt , mint valaha. Egy mosolya, egy ölelése teljesen elkábította őt. Néha még megremegett a szíve, az esze azonban mást súgott neki. Talán igazat mondott akkor a férje, talán csak a képzelete játszott vele! Hinni és szeretni akart mindenáron!
A tavasz rügyei virággá bomlottak, az erőtlen nap tűzsugárrá változott. Megérkezett az ősz rozsda színűre festve a világot. És Gyuri vizsgáinak ideje is. A férjénél is jobban izgult, de megérte! Márti egyre vidámabbá vált, s tovaszállt belőle ama rettenet emléke.
Az új tanév örömmel töltötte el. Csak ne lettek volna az émelygések reggelente! Még a kifli illatára is görcsbe rándult a gyomra. Alig csúszott le a falat a torkán.
- Csak nem vagy beteg ? - faggatta Gyuri.
- Nem, nem , dehogy- nyugtatta férjét, de a szeméből aggodalom áradt.
- Holnap orvoshoz megyünk, hadd bizonyosodjuk meg róla!
Laborvizsgálatok, türelmetlen várakozás… s a hír. Terhesség ! Gyerekük lesz, ujjongott Márti , s az örömtől ájulást környékezte. Férje pedig majd összeroppantotta lelkesedésében felesége törékeny testét.
A nagy eseményt meg kellett osztani a barátokkal. Másnap egész délután a konyhában sürgött- forgott, Gyuri az italokat hozta, még a régi magnót is újra cserélte. Rég nem érezte ennyire boldognak magát Márti . A buli végére a fiúk még a tisztító üveg tartalmát is meg akarták inni. De sokat nevettek ezen a lányok! Alig tudták megértetni kissé kapatos férjeikkel, hogy az nem innivaló. De mókás volt Gyuri, ahogyan dülöngélve, belé kapaszkodva ismételgette: Ne törődj semmivel, Mártikám, az a fontos, hogy terhes vagy . Gyerekünk lesz !
Jól viselte áldott állapotát, kimaradtak az émelygések is, s úgy kivirult, mint a tavaszi virág. Így –pocakosan - még szebb volt, mint valaha. Gyuri mindentől óvta. Még el is túlozta. Márti kívánta volna a közelebbi kapcsolatot, teste vágyott a szerelemre. De Gyuri féltette. Nem közeledett hozzá. Igaz, sokat is dolgozott, még a szombatokat is a munkahelyén töltötte. Kell a pénz, szívem, ölelte magához Mártit, ha ő szóvá tette. Ilyenkor fel-felébredt benne annak a rettenetes tavaszi napnak az emléke. De elhessegette őket. Csak félti őt a férje, nyugtatgatta önmagát .
A zord szelek hófelhőket görgettek az égre, s nagy pelyhekben hullt a hó. Márti ideje is közelgett már. Egy éjszaka furcsa fájdalomra ébredt, de meg is szűnt. Alighogy visszaaludt ismét felriadt rá. És újra, meg újra! Felébresztette férjét.
- Indulnunk kell a kórházba, nagyon fáj.
Márti idegesen öltözködött. Gyuri is felkelt, s a fürdőben fütyörészve piszmogott. Még a cipőjét is kifényesítette! Alig érkeztek be a szülészetre, Mártit már tolták is be szülőszobába. Gyuri nem mehetett oda be. Egy vajúdó nő rettentően sikoltozott. Márti félelme egyre nőtt. Infúzió , oxigén … Kell a babának, nyugtatta az orvos. Jött is a pici. Ahogy felsírt, Márti minden félelme, gyötrelme elszállt. És boldog volt, nagyon boldog! De hol van Gyuri? Miért nem jön már be, türelmetlenkedett. A nővér még ki is ment érte az ajtó elé. De a férje nem volt ott. Bizonyára hazaszaladt, hiszen otthon maradt a kórházi csomagja. Az után ment , gondolta , és elnyomta a kimerültség. Amire felébredt, leszállt az este. Gyuri sehol ! Nagyon későn érkezett meg. Márti kérdő tekintetét zavartan elkerülte.
- Megünnepeltük a picit - mondta hanyagul. És megcsókolta Márti homlokát.
Folytatás következik
A tavasz rügyei virággá bomlottak, az erőtlen nap tűzsugárrá változott. Megérkezett az ősz rozsda színűre festve a világot. És Gyuri vizsgáinak ideje is. A férjénél is jobban izgult, de megérte! Márti egyre vidámabbá vált, s tovaszállt belőle ama rettenet emléke.
Az új tanév örömmel töltötte el. Csak ne lettek volna az émelygések reggelente! Még a kifli illatára is görcsbe rándult a gyomra. Alig csúszott le a falat a torkán.
- Csak nem vagy beteg ? - faggatta Gyuri.
- Nem, nem , dehogy- nyugtatta férjét, de a szeméből aggodalom áradt.
- Holnap orvoshoz megyünk, hadd bizonyosodjuk meg róla!
Laborvizsgálatok, türelmetlen várakozás… s a hír. Terhesség ! Gyerekük lesz, ujjongott Márti , s az örömtől ájulást környékezte. Férje pedig majd összeroppantotta lelkesedésében felesége törékeny testét.
A nagy eseményt meg kellett osztani a barátokkal. Másnap egész délután a konyhában sürgött- forgott, Gyuri az italokat hozta, még a régi magnót is újra cserélte. Rég nem érezte ennyire boldognak magát Márti . A buli végére a fiúk még a tisztító üveg tartalmát is meg akarták inni. De sokat nevettek ezen a lányok! Alig tudták megértetni kissé kapatos férjeikkel, hogy az nem innivaló. De mókás volt Gyuri, ahogyan dülöngélve, belé kapaszkodva ismételgette: Ne törődj semmivel, Mártikám, az a fontos, hogy terhes vagy . Gyerekünk lesz !
Jól viselte áldott állapotát, kimaradtak az émelygések is, s úgy kivirult, mint a tavaszi virág. Így –pocakosan - még szebb volt, mint valaha. Gyuri mindentől óvta. Még el is túlozta. Márti kívánta volna a közelebbi kapcsolatot, teste vágyott a szerelemre. De Gyuri féltette. Nem közeledett hozzá. Igaz, sokat is dolgozott, még a szombatokat is a munkahelyén töltötte. Kell a pénz, szívem, ölelte magához Mártit, ha ő szóvá tette. Ilyenkor fel-felébredt benne annak a rettenetes tavaszi napnak az emléke. De elhessegette őket. Csak félti őt a férje, nyugtatgatta önmagát .
A zord szelek hófelhőket görgettek az égre, s nagy pelyhekben hullt a hó. Márti ideje is közelgett már. Egy éjszaka furcsa fájdalomra ébredt, de meg is szűnt. Alighogy visszaaludt ismét felriadt rá. És újra, meg újra! Felébresztette férjét.
- Indulnunk kell a kórházba, nagyon fáj.
Márti idegesen öltözködött. Gyuri is felkelt, s a fürdőben fütyörészve piszmogott. Még a cipőjét is kifényesítette! Alig érkeztek be a szülészetre, Mártit már tolták is be szülőszobába. Gyuri nem mehetett oda be. Egy vajúdó nő rettentően sikoltozott. Márti félelme egyre nőtt. Infúzió , oxigén … Kell a babának, nyugtatta az orvos. Jött is a pici. Ahogy felsírt, Márti minden félelme, gyötrelme elszállt. És boldog volt, nagyon boldog! De hol van Gyuri? Miért nem jön már be, türelmetlenkedett. A nővér még ki is ment érte az ajtó elé. De a férje nem volt ott. Bizonyára hazaszaladt, hiszen otthon maradt a kórházi csomagja. Az után ment , gondolta , és elnyomta a kimerültség. Amire felébredt, leszállt az este. Gyuri sehol ! Nagyon későn érkezett meg. Márti kérdő tekintetét zavartan elkerülte.
- Megünnepeltük a picit - mondta hanyagul. És megcsókolta Márti homlokát.
Folytatás következik
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése