Értetlenek

Mi ez a szörnyűség, kérdem,                                        
zaklatott formák, keretbe zárva,                                                
miért nyomorgunk e képen?                                              
Hogyan tehette velünk a festő?                                              
Miért isszuk folyvást e kencét                                                                                                        
és csorog köztünk, rajtunk                                   
e rémes feketeség?
Viseljük cafrangos, baljós gúnyáját,                                         
önti ránk dühét, ámítón tévelyeg,                      
kínokat olt belénk, nem élni vágyást,                              
játszatja velünk a végzetet.                                          
Torz alakok feketén, fehéren,                     
sínylődve mímeljük magunk,                                
s tátogjuk dühét jövőtlen időnek.
Csapdos a piktor festéket sisteregve,
kitesz minket a halálfélelmének.