ROHADTKA TÖRTÉNET
Hát jó nagy marha, aki tekintettel van másokra, átmegy Teréz anyába, meg ilyesmi. Hülyére veszik, kihasználják, de szerencsétlenségére nem tudják elkedvetleníteni, mert olyan. Olyan balga és megbocsátó, hogy kinyílik a bicska. Aki egy pofont megköszön, és kenyérrel dob vissza, az a jóság és türelem olyan szintjén haldoklik, hogy már csak múltidőben beszél róla a nagyérdemű Seggfejnek tekintik, és röhögnek rajta, kicsit restellve saját érzéketlenségüket, de az ember magának hajlamos megbocsátani. A jóság ingerültséget, és alamuszi hajlamokat generál az áldozatban, míg a szigorú hidegség tiszteletet. Ha Down kóros fugu képpel fordulsz valakihez, egyből nem tud hova tenni, ha kedves vagy, lekezel, kitör rajta a tévhitének köszönhető felsőbbrendűségi tudat. Mert a tudat teszi az embert, nem a józan esze.
Ha kemény- emelt hangon azt mondod valakinek: Maga!…jöjjön ide. Az odamegy. Ha-örülnék, ha idefáradna, azonnal tele lesz önbizalommal, és visszakérdez: Minek?
Mert a kommunikáció, egy pofátlansági vetélkedő. A goromba fellépés, kiváltja a másikból a nyulat, aki megérzi a potenciális ellenfél szagát, és nem mer felébredni benne az oroszlán. Persze ő is érzi ezt a kínos nyúlságát, és hazafelé menet gondolatban széttépi az őt inzultálót, majd hazaérve kiereszti mérgét, rázúdítva egy nála biztosan gyengébb áldozatra. Így bizonyítva maga előtt oroszlán voltát, mert ő az, csak nem akart balhét, azért ment át nyúlba. Hogy a látszat uralkodás miért ad erőt és biztonságot valakinek, ezt nem értem, felteszem azért, mert ő is tudja titokban, hogy egy puhány-szar alak, és ezt az elviselhetetlen érzést feledtetni kell valamivel, hogy mások észre ne vegyék. Ő, minden erejével megpróbálja elhitetni magával az áhított oroszlán voltát, gyakran sikerül is, csak ne találkozzon egy erősebbel. Ilyenek ezek a műanyag gladiátorok, tele van velük a világ.
Nagyon egyszerű lenne a történet, ha bajbajutott embertársamon úgy át tudnék lépni, mintha ott sem volna. De ott van a nyavalyás, nincs mese, én meg segíteni próbálok rajta, holott tudom, nem teszem okosan. Ő utólag hálás érte, ami hála utálatba megy át, mert a hálaérzet terhes, és e felett érzett dühét rám önti. Ez egy ördögi kör, ha nem segítesz rühelleni fogod magad, ha meg igen, akkor megérdemled a következményeket. De sajnos az ember gyarló és hülye, menet közben képes ugyanabba a gödörbe tízszer is belelépni, amiért aztán mindenkit hibáztat, csak magát nem. Mivel nem egyedi esetekről van szó, hanem egy folyamatról, kitölti az illető hétköznapjait, unalom szóba sem jöhet. Ez azért szerencse, mert biztosít egy állandó elfoglaltságot, biztonságérzetet okoz, hogy hosszútávon látni a dolgok biztos meglétét. Nem kell naponta drukkolni, hogy mit fogok csinálni, mondjuk holnapután. Nem érhet a vád, hogy egy pudlispringer vagyok, aki azt sem tudja mi lesz. Hát azért ez nem semmi, egy előre programozott ember az egészen más, még a tartása és arckifejezése is megváltozik. Ezt mind a fontosságtudat, és a biztonságérzet teszi. Így lehet valakiből egy übermensch, akitől az isten ments. De ezek a honfitársak leginkább űrebmancsokra sikerednek, és a sors iróniája az, hogy észre sem veszik. De ha már így sikerült, jobb is, mert ha nem így lenne, tele volna az utca megzavarodott, bizonytalankodó emberekkel. Ez még nagyobb zűrt okozna, mint ami van.
Szóval jó nagy marha, aki tekintettel van másokra. Az ellenségeinek tesz szívességet, mert önkezével hordja magára a szart, megkímélve az ellenpártot ettől az alantas munkától. Lehet, nem szép amit mondok, de te csak foglalkozz magaddal, ezt más úgysem teszi meg, és inkább restelkedjél érzéketlenséged miatt, de jobb a békesség. Ne aggódj, így is, úgy is utálni fognak. Ez a képesség mindenkiben megvan, nem rövidítesz meg senkit.
Hát jó nagy marha, aki tekintettel van másokra, átmegy Teréz anyába, meg ilyesmi. Hülyére veszik, kihasználják, de szerencsétlenségére nem tudják elkedvetleníteni, mert olyan. Olyan balga és megbocsátó, hogy kinyílik a bicska. Aki egy pofont megköszön, és kenyérrel dob vissza, az a jóság és türelem olyan szintjén haldoklik, hogy már csak múltidőben beszél róla a nagyérdemű Seggfejnek tekintik, és röhögnek rajta, kicsit restellve saját érzéketlenségüket, de az ember magának hajlamos megbocsátani. A jóság ingerültséget, és alamuszi hajlamokat generál az áldozatban, míg a szigorú hidegség tiszteletet. Ha Down kóros fugu képpel fordulsz valakihez, egyből nem tud hova tenni, ha kedves vagy, lekezel, kitör rajta a tévhitének köszönhető felsőbbrendűségi tudat. Mert a tudat teszi az embert, nem a józan esze.
Ha kemény- emelt hangon azt mondod valakinek: Maga!…jöjjön ide. Az odamegy. Ha-örülnék, ha idefáradna, azonnal tele lesz önbizalommal, és visszakérdez: Minek?
Mert a kommunikáció, egy pofátlansági vetélkedő. A goromba fellépés, kiváltja a másikból a nyulat, aki megérzi a potenciális ellenfél szagát, és nem mer felébredni benne az oroszlán. Persze ő is érzi ezt a kínos nyúlságát, és hazafelé menet gondolatban széttépi az őt inzultálót, majd hazaérve kiereszti mérgét, rázúdítva egy nála biztosan gyengébb áldozatra. Így bizonyítva maga előtt oroszlán voltát, mert ő az, csak nem akart balhét, azért ment át nyúlba. Hogy a látszat uralkodás miért ad erőt és biztonságot valakinek, ezt nem értem, felteszem azért, mert ő is tudja titokban, hogy egy puhány-szar alak, és ezt az elviselhetetlen érzést feledtetni kell valamivel, hogy mások észre ne vegyék. Ő, minden erejével megpróbálja elhitetni magával az áhított oroszlán voltát, gyakran sikerül is, csak ne találkozzon egy erősebbel. Ilyenek ezek a műanyag gladiátorok, tele van velük a világ.
Nagyon egyszerű lenne a történet, ha bajbajutott embertársamon úgy át tudnék lépni, mintha ott sem volna. De ott van a nyavalyás, nincs mese, én meg segíteni próbálok rajta, holott tudom, nem teszem okosan. Ő utólag hálás érte, ami hála utálatba megy át, mert a hálaérzet terhes, és e felett érzett dühét rám önti. Ez egy ördögi kör, ha nem segítesz rühelleni fogod magad, ha meg igen, akkor megérdemled a következményeket. De sajnos az ember gyarló és hülye, menet közben képes ugyanabba a gödörbe tízszer is belelépni, amiért aztán mindenkit hibáztat, csak magát nem. Mivel nem egyedi esetekről van szó, hanem egy folyamatról, kitölti az illető hétköznapjait, unalom szóba sem jöhet. Ez azért szerencse, mert biztosít egy állandó elfoglaltságot, biztonságérzetet okoz, hogy hosszútávon látni a dolgok biztos meglétét. Nem kell naponta drukkolni, hogy mit fogok csinálni, mondjuk holnapután. Nem érhet a vád, hogy egy pudlispringer vagyok, aki azt sem tudja mi lesz. Hát azért ez nem semmi, egy előre programozott ember az egészen más, még a tartása és arckifejezése is megváltozik. Ezt mind a fontosságtudat, és a biztonságérzet teszi. Így lehet valakiből egy übermensch, akitől az isten ments. De ezek a honfitársak leginkább űrebmancsokra sikerednek, és a sors iróniája az, hogy észre sem veszik. De ha már így sikerült, jobb is, mert ha nem így lenne, tele volna az utca megzavarodott, bizonytalankodó emberekkel. Ez még nagyobb zűrt okozna, mint ami van.
Szóval jó nagy marha, aki tekintettel van másokra. Az ellenségeinek tesz szívességet, mert önkezével hordja magára a szart, megkímélve az ellenpártot ettől az alantas munkától. Lehet, nem szép amit mondok, de te csak foglalkozz magaddal, ezt más úgysem teszi meg, és inkább restelkedjél érzéketlenséged miatt, de jobb a békesség. Ne aggódj, így is, úgy is utálni fognak. Ez a képesség mindenkiben megvan, nem rövidítesz meg senkit.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése