Kolozsváron a kultúra áradását érezte még a levegőben is Henrietta, a kisvárosból idecsöppent lány. Az olvasás rabjaként nem is volt kérdés számára, hogy a nagy hírű egyetem irodalomszakán folytatja tanulmányait. Ám lelkesedése egy pillanatra megtört, amikor kiderült, hogy húsz helyre kétszázan jelentkeztek. Félt, de bízott magában. Mégis hitetlenül bámulta nevét a bejutottakat hirdető listán. A szíve össze - vissza kalimpált, lángolt az arca, csurgott róla az öröm verejtéke. Hosszú ideig el s tudott onnan mozdulni. A mennyországba jutott, villant át rajta a régi gondolat. Hisz élete vágya volt kincses Kolozsvár!
Az első napok ügyes-bajos gondjai után nyomban elindult a patinás város felfedezésére. Elméletben mindent tudott róla, így biztos léptek vezették útján.
A város közepén égbeszökő csúcsával terpeszkedett a gótikus Szent Mihály-templom faragott, támpilléres falaival. Megilletődve lépett be oda, s az ablakokon beszűrődő fény-nyalábok, a régmúlt idők illata misztikus hangulatba emelte.
Kint millió napsugár ömlött az arcába, s ebben a ragyogásban megvillant a bronzlován ülő Mátyás király, aki alattvalói társaságában figyelte, vigyázta szeretett városát.
A káprázatosan szép szoborcsoport előtt gyönyörködő látogatók hada közt békésen szemelgettek a galambok. Mozdulatlan bűvöletben sokáig állt ott a lány.
Azután tekintete körbefordult a téren. A templomot keretbe foglalta az erkélyes Rhédey - palota, szemközt az eklektikus New-York szálloda, ahol hajdanán megfordult Jókai Mór, Áprily Lajos, Dsida Jenő, Kuncz Aladár… , lennebb a patinás Városháza, homlokzatán a város tölgyleveles, háromtornyos címerével. Pár lépésre a Farkas utca mélyén zöld lombkorona mögött szerénykedett az igazságos király által építtetett református templom, előtte pompázott a Sárkányölő Szent György - szobor másolata. Elbűvölte a látvány Henriettát, képzeletében füstöt, lángot okádott a sárkány, s bátran küzdött vele a vitéz. Révületéből a templom öblös harangjai ébresztették fel.
Odébb Mátyás király szülőháza terpeszkedett, igaz csak az utca felőli része őrizte meg eredeti formáját, ám fölötte lebegett a bölcs király szelleme.
A nap lebukott már az égről, de fénye még nem engedett az éjszaka sötétjének. Így Henrietta még megcsodálhatta a Szabók-bástyáját, a régi városvédő fal egyetlen emlékét.
Alig nevetett ki a tornyok mögül az őszi nap, Henrietta már meredek utcán kaptatott fel a Botanikus kert felé. Nagy területe három dombon nyújtózkodott, köztük csörgedezett mély, gömbölyű kövekkel szegélyezett árkában a Cigány patak. A lányt elbódította a virágok, fák illata, s a közeli Japán - kert tava, szökőkútjai, hidacskái pedig a csodás kelet világába repítették.
Az üvegházak egy darab Afrikát, Ázsiát, Amerikát, a Pálmaház meg a trópusokat varázsolta ide. Hatalmas banánfák, bambuszok és különböző legyezőpálmák vontak árnyékot az alattuk növő liliomokra. Az egyik sarokban egy fatörzsön broméliák és páfrányok díszelegtek, a másikban óriási fikusz tornyosult. Itt éltek a hetvenéves datolyapálmák is oly magasra nőve, hogy meg kellett emelni miattuk a tetőt. Fürtökben zöldellő banánt, csüngő datolyát, fáról kínálkozó narancsot eddig nem látott a lány!
Innen meredek lépcső vezette a bánsági és az olténai növényekben bővelkedő Sziklakertbe, majd a meredek domboldal őshonos fáinak árnya alatt megpihent Henrietta.
Ehhez foghatót a Házsongárdi-temetőben érzett még, ahol néma áhítattal töltötték el a múlt nagyjainak monumentális emlékművei. Szóba elegyedett nyughelyük mellett Apáczaival, Bölöni Farkas Sándorral, Dsida Jenővel, Reményik Sándorral, báró Jósika Miklóssal, s ki tudná felsorolni mindegyiket! Feje fölött, a lombok közt, madarak daloltak az életről, lent méltóságteljesen őrködtek, meséltek a régi idők tanúi, a síremlékek.
Henrietta gyakran elidőzött a Kis- Szamos partjának gesztenyefákkal susogó Sétaterén, csónakázott mesterséges taván, s a kis szigeten büszkélkedő zenepavilon dallamai mennyei szférákba emelték.
Nemcsak a város bűvölte el őt, hanem az egyetemi előadások, a zegzugos, kőcsipkés egyetem épülete, termei, s a központi egyetemi könyvtárban pedig úgy elmerült az olvasásban, hogy gyakran csak a zárórát jelző csengő tessékelte ki őt onnan.
Aztán a színház, az opera megannyi látnivalója repítette tovább e varázslatos csodavilágba!
Mesevilág, Tündérország volt számára Kolozsvár, egyetemi tanulmányainak színhelye.
Azóta majd négy évtized telt el, de ragyogását nem csorbította benne az idő, bűvös vonzása örökre béklyóba kötötte szívét, lelkét.
Az első napok ügyes-bajos gondjai után nyomban elindult a patinás város felfedezésére. Elméletben mindent tudott róla, így biztos léptek vezették útján.
A város közepén égbeszökő csúcsával terpeszkedett a gótikus Szent Mihály-templom faragott, támpilléres falaival. Megilletődve lépett be oda, s az ablakokon beszűrődő fény-nyalábok, a régmúlt idők illata misztikus hangulatba emelte.
Kint millió napsugár ömlött az arcába, s ebben a ragyogásban megvillant a bronzlován ülő Mátyás király, aki alattvalói társaságában figyelte, vigyázta szeretett városát.
A káprázatosan szép szoborcsoport előtt gyönyörködő látogatók hada közt békésen szemelgettek a galambok. Mozdulatlan bűvöletben sokáig állt ott a lány.
Azután tekintete körbefordult a téren. A templomot keretbe foglalta az erkélyes Rhédey - palota, szemközt az eklektikus New-York szálloda, ahol hajdanán megfordult Jókai Mór, Áprily Lajos, Dsida Jenő, Kuncz Aladár… , lennebb a patinás Városháza, homlokzatán a város tölgyleveles, háromtornyos címerével. Pár lépésre a Farkas utca mélyén zöld lombkorona mögött szerénykedett az igazságos király által építtetett református templom, előtte pompázott a Sárkányölő Szent György - szobor másolata. Elbűvölte a látvány Henriettát, képzeletében füstöt, lángot okádott a sárkány, s bátran küzdött vele a vitéz. Révületéből a templom öblös harangjai ébresztették fel.
Odébb Mátyás király szülőháza terpeszkedett, igaz csak az utca felőli része őrizte meg eredeti formáját, ám fölötte lebegett a bölcs király szelleme.
A nap lebukott már az égről, de fénye még nem engedett az éjszaka sötétjének. Így Henrietta még megcsodálhatta a Szabók-bástyáját, a régi városvédő fal egyetlen emlékét.
Alig nevetett ki a tornyok mögül az őszi nap, Henrietta már meredek utcán kaptatott fel a Botanikus kert felé. Nagy területe három dombon nyújtózkodott, köztük csörgedezett mély, gömbölyű kövekkel szegélyezett árkában a Cigány patak. A lányt elbódította a virágok, fák illata, s a közeli Japán - kert tava, szökőkútjai, hidacskái pedig a csodás kelet világába repítették.
Az üvegházak egy darab Afrikát, Ázsiát, Amerikát, a Pálmaház meg a trópusokat varázsolta ide. Hatalmas banánfák, bambuszok és különböző legyezőpálmák vontak árnyékot az alattuk növő liliomokra. Az egyik sarokban egy fatörzsön broméliák és páfrányok díszelegtek, a másikban óriási fikusz tornyosult. Itt éltek a hetvenéves datolyapálmák is oly magasra nőve, hogy meg kellett emelni miattuk a tetőt. Fürtökben zöldellő banánt, csüngő datolyát, fáról kínálkozó narancsot eddig nem látott a lány!
Innen meredek lépcső vezette a bánsági és az olténai növényekben bővelkedő Sziklakertbe, majd a meredek domboldal őshonos fáinak árnya alatt megpihent Henrietta.
Ehhez foghatót a Házsongárdi-temetőben érzett még, ahol néma áhítattal töltötték el a múlt nagyjainak monumentális emlékművei. Szóba elegyedett nyughelyük mellett Apáczaival, Bölöni Farkas Sándorral, Dsida Jenővel, Reményik Sándorral, báró Jósika Miklóssal, s ki tudná felsorolni mindegyiket! Feje fölött, a lombok közt, madarak daloltak az életről, lent méltóságteljesen őrködtek, meséltek a régi idők tanúi, a síremlékek.
Henrietta gyakran elidőzött a Kis- Szamos partjának gesztenyefákkal susogó Sétaterén, csónakázott mesterséges taván, s a kis szigeten büszkélkedő zenepavilon dallamai mennyei szférákba emelték.
Nemcsak a város bűvölte el őt, hanem az egyetemi előadások, a zegzugos, kőcsipkés egyetem épülete, termei, s a központi egyetemi könyvtárban pedig úgy elmerült az olvasásban, hogy gyakran csak a zárórát jelző csengő tessékelte ki őt onnan.
Aztán a színház, az opera megannyi látnivalója repítette tovább e varázslatos csodavilágba!
Mesevilág, Tündérország volt számára Kolozsvár, egyetemi tanulmányainak színhelye.
Azóta majd négy évtized telt el, de ragyogását nem csorbította benne az idő, bűvös vonzása örökre béklyóba kötötte szívét, lelkét.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése