Utolsó sugara volt a fény a napnak,
Első csillanása aranyló hajadnak.
Áttört a fellegen, át sötét árnyakon,
Így érkezett fentről angyali szárnyakon.
Maradj világosság, maradj tovább velem,
Gyengéd kezeiddel támaszd fáradt fejem!
Legyél te a hold is, légy te a pirkadat,
Suttogó szellő, mi elhagyja ajkadat!
A gyönyörű madár, mely énekével hív,
A kihagyott ütem, melyt nem dobban a szív.
Légy a lobogó tűz, és a szelíd mosoly ,
Vagy légy te az úrnő s én leszek a fogoly.
Első csillanása aranyló hajadnak.
Áttört a fellegen, át sötét árnyakon,
Így érkezett fentről angyali szárnyakon.
Maradj világosság, maradj tovább velem,
Gyengéd kezeiddel támaszd fáradt fejem!
Legyél te a hold is, légy te a pirkadat,
Suttogó szellő, mi elhagyja ajkadat!
A gyönyörű madár, mely énekével hív,
A kihagyott ütem, melyt nem dobban a szív.
Légy a lobogó tűz, és a szelíd mosoly ,
Vagy légy te az úrnő s én leszek a fogoly.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése