A nap már alászállt az Adria felett,
Sötétség kél lassan szikrázó fény helyett.
Egy véres vonalat húzva maga mögött,
Eltávozott némán csillám-könnyek között.
Könny és vér, víz és tűz, kék s vörös, elveszett,
Csendesül a szellő és esküd megszeged.
Az ígéretet, melyt a vég napján adtál,
S szíved szilánkjával rá pecsétet raktál.
Kérted és én mondtam, nem leszek más ember,
De a fájdalom kín, s elönt, mint a tenger.
Sajnálom, elbuktam, a háború veszett,
Lelkemben démonok laknak tündér helyett.
Sötétség kél lassan szikrázó fény helyett.
Egy véres vonalat húzva maga mögött,
Eltávozott némán csillám-könnyek között.
Könny és vér, víz és tűz, kék s vörös, elveszett,
Csendesül a szellő és esküd megszeged.
Az ígéretet, melyt a vég napján adtál,
S szíved szilánkjával rá pecsétet raktál.
Kérted és én mondtam, nem leszek más ember,
De a fájdalom kín, s elönt, mint a tenger.
Sajnálom, elbuktam, a háború veszett,
Lelkemben démonok laknak tündér helyett.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése