Egyszer kialszik
lámpámból a láng,
a napnyugta többé
nem hunyorít rám,
egyszer feledek
a harmattal ébredni,
gyászos jelenem
múltammal temetni,
egyszer elfelejt szám
szavakat ejteni,
szemfedő hull rám
testemet rejteni,
de addig is lépdel,
olykor rohan az idő,
mely emléket tépdel,
s ígér új jövőt.
lámpámból a láng,
a napnyugta többé
nem hunyorít rám,
egyszer feledek
a harmattal ébredni,
gyászos jelenem
múltammal temetni,
egyszer elfelejt szám
szavakat ejteni,
szemfedő hull rám
testemet rejteni,
de addig is lépdel,
olykor rohan az idő,
mely emléket tépdel,
s ígér új jövőt.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése