Vadgalamb

Puszta fölé szálltál, ám nyomodban rögtön
virág sarjadt újra szikessé vált földön.
Árnyad köröz némán, elsuhan a szélben,
s m'ért jöttél, ha elmész? - Ezt az egyet kérdem.

Hol olajfa ággal csőrödben közeledsz,
hol pedig karmaid élezvén kötekedsz.
S én kérdezem megint: Miért hív a száj, mondd,
ha a szárny már nem óv csak sebeket tép s ont?

Hófehér galamb vagy, de elvadult szíved
és sötétté válnak lassacskán a színek.
Fehér vagy fekete? Felőlem szürke is!
December elveszik, ha jő az április!