Az öszibarack csábítása

Szinte tűfokon keresztül
lesem fámat a kertemben,
gyönyörködöm az éretten
terpeszkedő gyümölcsökben.

Csilingelő mosoly ragyog,
a hamvas barackarcukon,
mintha kínálgató hangok
rezdülnének, az ajkukon.

Ide gyere, belém harapj,
ne félj, nem vagyok kukacos,
ízem már mézesen édes,
bőröm, feszülve ruganyos.

Ingerlően kínálgatják
a sárgás-piros testüket,
különös játékot űznek,
de ez okozza vesztüket.

Csábításnak ellenállni
már én sokáig nem tudok,
lekapom a legszebbiket
és máris beleharapok!