Kényszer

kandallótűzben  andalító

hangon  fahasáb ropog

hamvadva izzó fénye 

kitörés 

halkuló zengés

magányom kettős

szólamú öleléséből

élek…  életemben  

olykor elkerülhetetlen

kényelmetlen kemény

tüske  marad

szégyellve takargatott 

érzés után ami

magam előtt 

feszengeni kényszerít