Léptem

Saramat taposom

léptem után léptem,

tapadó ürülékben

mosom kezeim vétlen.

Táguló katlan,

mi házam volt egykoron,

ma szánalom, 

s tovaszállt rektorom.

Elmémben emlékként üvölt,

léptem foszlányként püfölt.

Teszem, mit tennem érdemes,

rúgok egy követ, jókorát,

nem várok tőle ostobát,

világunktól rémeset.

Folyóknak tükrén araszol,

kacsásan landol valahol,

búslakodva tüsténkedik,

engem meg csak panaszol.

Eszem, mit ehetek,

iszom, mit ihatok,

de léptem visszavárom

szívesen.