talán álmodom és nincs se föld se ég
nincs bölcső sem sír hol gyertya ég
nincs mosoly és könny se létezik
nincs ki elköszön és nincs ki érkezik
talán csak álmodom negyven éve már
e lebegés ébredésre vár
mert e kor és korom is sötét
az ébredés szúrja belém tövisét
talán csak álmodlak nem is létezel
ha felkelek sehol sem leszel
hiányod találom mindenütt
engem az álom és valóság is üt
talán álmodom vagy nem is létezem
kép vagyok csupán mely képtelen
álmon és valón azzá lenni
akit tudnál szívből szívből szeretni
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése