valamikor 1187

valamikor
egykoron
felhőbe sírtam
bánatom,
gyűlt a sok
felhő
s belőlem
feljő
az undorító
fájdalom,
igaz,ma már nem
fájlalom,
hisz felhők közt már
a könnyek,
érzem,így már kissé
könnyebb.
sötét felhőket
elfújta a szél,
a csend,nyugalom
hozzám beszél
vigaszt adott,
meggyógyultam,
minden bánatom
versbe írtam,
lelkem könnyű,
szívem szabad,
átérzem már
a mosolyokat!