Koborló (KK-AL)

Ha ideje jön a kóborlásnak,
Rimbaud is tudta, üres a lelked,
lankad szívverésed,
rálépsz az útra, erődből
még futja, ronggyá nyűtt
napjaid számolatlanok,
kezed zsebedben nincs
mit keressen, lábad parancs
nélkül jár világot, szemed
szűretlenül tárol, éjjel
égsátor fölötted, reggeled
ott szép, ahol éred, talpad
mosdatlanság marja,
mezítláb lépsz mosott
aszfaltra, bolondnak hisz
a világ, bánni időd kevés,
lelked ujjong,  s míg őrült
elmédben új vers éled,
haza induló hajód eléred.