A muslica, az apró kis dög,
némán a boromban landolt.
Ó, hogy az a… mondom, ne!
Aztán ő, mármint a muslica, mintha
csak az én bosszantásom lenne
hitvány kis létének célja,
a szememtől két milliméterre köröz,
a kezemre száll, kis öklével dögönyöz,
majd összeesküdve pimasz testvéreivel
keseríti az életem tovább.
Csapdát állítok, néhány pohár savanyú lőre,
talán megszabadulok tőle, mindörökre,
de a kis dög ízlése finomabb,
mint az angol királynőé,
nem száll le, nem olyan málé,
inkább szegény arcom tiszteli meg
nem mindennapi figyelmével,
és én, akár egy elmeháborodott,
szüntelenül magamra csapok.
Hiába, elismerem, győzött a nagyobb,
te kis dög, te muslica! Itt egy békejobb.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése