Ki jár amott
a fák hegyén?
Egy huncut szemű,
vén legény,
ki úgy szereti
hegyeit,
mint fazekas
cserepeit,
és a megtartó
irgalom
viszi kezét
a papíron.
Valaki jár
a fák hegyén…
kart karba fűz
vele remény,
hogy éltében
és azon túl
szívünkben
felmagasztosul,
s függőleges
lovak viszik
fekete-piros
verseit…
a fák hegyén?
Egy huncut szemű,
vén legény,
ki úgy szereti
hegyeit,
mint fazekas
cserepeit,
és a megtartó
irgalom
viszi kezét
a papíron.
Valaki jár
a fák hegyén…
kart karba fűz
vele remény,
hogy éltében
és azon túl
szívünkben
felmagasztosul,
s függőleges
lovak viszik
fekete-piros
verseit…
Tetszett az írás, és a cím miatt felkerestem az ihletőt, akinek munkássága valóban figyelemreméltó!
VálaszTörlésEzek a rövid sorok engem gyors olvasásra késztettek, azonban szerintem szebben szólalt volna meg hosszabb sorokban.
Az utolsó négy sor egyenlőre rejtély számomra, de majd belevetem magam "Kónya Gábor" írásainak tanulmányozásába :)
Köszönöm az élményt :)
Gyermekverseit ismerem leginkább, hivatalból úgymond, de figyelemre méltó a munkássága. A versed pedig nagyon tetszik.
VálaszTörlésEz tulajdonképpen egy jól sikerült dolog.
VálaszTörlésÉlvezettel olvastam. Szerintem a második strófa lett ebből jobb.
Szebb lett volna az egész, ha a
"hegyeit,"
"cserepeit" sorok szótagra is egybevágnak.
Ennél a sornál értelmezésem szerint egy "a" betű hiányzik a két szó között:
"vele remény,"
A vers vége különösen tetszik.
Kedves Gyöngyi, én tartozom köszönettel, hogy elolvastad.
VálaszTörlésKöszönöm Évának és Balázsnak a véleményeket!
Kis magyarázat: Függőleges lovak és Fekete-piros versek címen jelent meg kötete K.I.-nak, nagy sikerrel.
A szótagszámok egyeznek, ha egybe olvassuk a mondatokat, nem soronként.
Kóstolgatom a remény előtti névelőt, de nekem nem tetszik ott... talán mert mondatban olvasva itt is így stimmel a szótagszám.
Nagyon köszönöm, hogy értékeltetek!
Mi köszönjük a verset és a kedves reakciót.:)
VálaszTörlésAzt azonban nem gondolom, hogy szótagszámnak mondatra kéne egyeznie. Ennyiből egy prózai szöveg mondatainak szótagszámai is egyezhetnek, de ennek verstani szempontból nem sok jelentősége van. A vers lényege, hogy a strófákra jellemző egyfajta visszatérő szerkezet. Lehet minden sornak azonos szerkezete, de lehet minden 3 sornak is, és így tovább...A lényeg az, hogy kell, hogy legyen, hacsak nem szabadvers, bár ritmika van ott is. Ha két mondatnak azonos a szótagszáma annak a versben csak akkor van jelentősége, ha ezek a mondatok egyenként sorokat is alkotnak.
Nagyon jól sikerült verset hoztál, jó volt olvasni. Szeretem Kányádi Sándor verseit (is) :) - a Tiéd is nagyon szerethető.
VálaszTörlés("Valaki jár
a fák hegyén…
kart karba fűz
vele remény," - ez különösen kedves, szép a dallama - egy a-szócska hiányzik sztem az utolsó sorból - vele a remény)