Jeges

Hideg markol belém, hóban,

jégben, kétségben, elveszek.

Fagyos szélben hangot hallok,

félek, reszketek.

Szikla mögé bújok, kavargó

hóesés  rohanó kékes árnyat 

hajt felém, jegesmedve 

karma váj a lékbe. 

Halat keres, elégedetlenül 

dühöng, üvölt, éhes marad ma is.

Kölyke nem érti a nincs szavát, 

tépi, marja anyja bundáját.

Rövid tél,  hosszú tavasz, 

olvadt hó,  jég alatta hasad,

kapaszkodni nehéz, 

éhezik  a jegesmedve nép.