Minden ránc-csókot lehelő őszön
csitul a kín, de néha még üvöltöm:
meddig élek így,
bús átkozott?
Talán e némán haldokló ősz
kincséből valamit
megint itt hagyott
örökül,
végül,
mielőtt a rőt lomb
a lehajló fáktól,
- akár fiú a hajlott anyától
egy virradatkor, örökre
- búcsúzott.
Ezen a néma, különös őszön is
esténként néztem a sok száz levél után,
amint a széllel pörögve jártak,
valami búcsúzó táncot talán…
Néztem a hajlongó táncseregre,
mikor egy libbenő kis levelecske
pördült előttem alig-rezzenéssel,
s vállamról kinyújtott tenyerembe hullt,
és megállt ott kicsit, pihegve,
majd lassan, pörögve,
- mint egy lepke,
aki párjának elébb még
hívón a szárnyát billegette -
elszállt,
örökre, messze,
talán a végtelenbe.
Fényárban úszott az ég, s csak röpült,
szárnyalt egyre, messze
az a búcsúzó, rőt levelecske.
Néztem utána:
meg-megrebbent aranyló levél-teste,
és egy csillag - mint aki föntről leste -
éppen kigyúlt,
s mintha az égből integetne…
Különös volt ez az aranyló,
szép, őszi este.
Kedves vers, szép képeket írtál le. Az első sorban a "ránc-csókot" szópárosítás szerintem egyrészt rendhagyó, másrészt furcsa.
VálaszTörlésSzépen épült fel a vers, Egyre közeledve egy momentumhoz, térben beszűkülve, kilátásba helyezve a messzeséget. Köszönöm az élményt!
Nekem öröm, hogy megálltál itt, és elmondtad, köszönöm, Gyöngyi.
VálaszTörlésNagyon tetszik ez a vers. Emlékeztet nagy kedvencemre. Kapásból az jutott róla eszembe, és ez nagyon jó érzés nekem.
VálaszTörlésEgyébként Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség című versére gondoltam közben, és mégis, egy teljesen más, egy teljesen más Ember tollából. Mivel, hogy ez egy Gösi Vali vers.Ami nekem nagyon tetszik és nagyon megindított. Gyönyörű képekkel. Gratulálok.
Dikó :-)
Nagyon kedves vagy, és hálásan köszönöm, hogy elmondtad. Az említett költőt és verset nagyon szeretem, de hát tudod, őszintén... meghatódtam, hiszen nevének említésére is - szerencsére - az alázatra gondolok, amellyel élek, amióta egyre nagyobb szerelmem az irodalom...
VálaszTörlésKöszönöm!
Szia kedves Vali!
VálaszTörlésArra gondoltam, hogy ha fel kellene olvasnom a versedet, biztosan suttogva tenném! Szép természeti képek, elém tárult az "aranyló őszi este", és benne az elmúlás hangja...gratulálok neked!
Nagyon jó, hogy elmondtad, hálásan köszönöm, Mária... Azért fontos ez nekem, mert foglalkoztat a kédés, mint verselgető, régen versmondó irodalom-imádót, hogy vajon sokan vagyunk-e, akik a verseket olvasva arra gondolnak: elmondanám... - és szinte akaratlanul megszólal a vers, először belül, azután mormoljuk, később hangosabban mondani kezdjük...
VálaszTörlésVan egy teória - egyik neves költőnktől való - "A vers az, amit mondani kell..."
Gyakran érzem így... Köszönöm!